2016. október 10., hétfő

Párizs - Világbajnokság 2016 - elemzés a színfalak mögött

A világbajnokság számos új arculatát mutatta meg nekünk, azoknak akik végigkövették. Múlthéten szerdától vasárnapig tartott a rendezvénysorozat, mely a boulder, nehézségi/köteles (lead), gyorsmászás és paramászás kategóriákra volt bontva, illetve díjazták a legjobb kombinált kategóriát is, lévén készülve az olimpiára, ahol szintén kombináltban kell indulniuk a versenyzőknek.

Nem kevés logisztikázás kelhetett ahhoz, hogy ügyesen rendezzék el az egyes kategóriák selejtező, középdöntő és döntő mászásaikat, pláne, hogy többen is indultak legalább kettő vagy három versenyszámban. 
Bődületes iszonyatosan áthajló nehézségi falak, változatos, áthajló, plafonos, pozitív boulder utak egy csarnok közepére felépítve, amit meg is töltöttek a nézők... 8000 ember figyelte a világbajnokságot a helyszínen... és még több ezrek otthon, mivel streamelték a döntőket youtubera. Szombat estére szerveztünk is egy kis már már lassan állandósultnak mondható baráti összejövetelt Marciékhoz, ahol a férfiak boulderdöntője és a csajok nehézségi döntője ment le. Ha éppen nem akadt torkomon a szó, üvöltenem kellett... tényleg túlzások nélkül ez volt az egyik legizgalmasabb verseny, az eddig streamelt világkupák között. És ezt csak tetézte a másnap este, a férfiak döntőjével. Kiemelek pár dolgot a telejsség igénye nélkül es persze eléggé részrehajlóan.

Kezdődött azzal, hogy a csajok mennyire erősek, négyen másztak el az utolsó előtti mozdulatig, Anak Verhoeven pedig volt az első Top mászó. Az öreg Jorg kishuga, aki mindössze 20 éves, 96-ben született a Belga sztyeppéken, s ahogy én tudom elég fiatalon megváltást talált (a Biblia supportálta) Istenben és az edzésben, e két dologba téve a fanatizmust... nos az egyik már biztosan kifizetődött. Egyébként vallási fanatizmusáról érdekes sorokat olvashattok Anak blogján a My faith- résznél. :D
De visszatérve a hittel telt hölgyre, eredményei sziklán is kimagaslóak, ugyanis megmászta az Era Vella 9a-t, már amennyiben ez annyi amennyi ezzel az első Belga nő lett aki mászott e fokozatban, (ráadásul Belgium sem rendelkezik túl sok sziklával) de ennél egyel szikkadtabb a tény, hogy kipipálta a franciaországi Orgon völgyében található Bronx-ot, amely 90-es évekbeli chippelt (vésett - a kor divatja alapján) 8c+, egyike volt a legnehezebb európai utaknak akkoriban és az első 8c+ volt Franciaországban. Én mindig kicsit ferde szemmel nézek az "ilyen" vallási fanatikusokra, de tény hogy a leányzó teljesítményei meghökkentők és a mennyeknek portájáról felhőkön ücsörögve s írva a világ talán legkevésbé olvasott mászóportáljára, meg kell említeni - s fejet kell ez előtt hajtani (vagy ci-t?). Mert hogy a kutya rúgja meg, Top-ot mászni a világbajnokságon a döntőben, azért az kurva kemény dolog pápák. Beérett a sok ima, vagy inkább a Puursi falon töltött edzésórák.
Charlotte Durif a döntőben
Saci esése jól lekapva
az új elemek lásd. lejjebb
Janja és mind a 17 életéve
Már már el is hittük a zárdai magatartás felvihet a Top-ra, de akkor jött a szlovén csodalány, Janja Garnbret: 17 éves érdekessége, hogy egy évvel korábban mászta első 8c+ -át, az elmúlt télen pedig már két 8c mászott flash a számos 8a+ - 8b OS mellett. (Rollito Sharma extension, La Fabelita - Rodellar). Tavaly az Európa bajnokságon már másodikként szerepelt, talán ekkor robbant be leginkább a nemzetközi köztudatba, angolul még csak gagyogott, nem mert a kamerába nézni, de gyorsan és precízen tette meg azokat a mozdulatokat, amikben Mina Markovic vicsorgott. Ekkor már lehetett sejteni valamit. Mivel Anak Top-ot mászott, Janja csak Toppal mászással nyerhetett, ez még izgalmasabbá tette a döntő utolsó indulójának mászását. 
"And She did it!". Johanna Ernst-i magasságokba emelkedett, régóta a legkiemelkedőbb tehetség versenymászásban.
Harmadik helyezés a szintén szlovén Mina Markovic zsebébe került, akinek én különösen szurkoltam, illetve a legutóbbi világbajnok a 153 centis dél-Kóreai Jain Kim csúszott le épphogy a dobogóról. A csajok útjánál talán kevésbé mondhatjuk hogy megszórta volna a mezőnyt. Sokan estek ki ugyanott... és nincs annál cigányabb amikor a selejtező és középdöntő eredmények döntenek.
Mina és a szikkadtság
Narasaki megy az első helyért
sokat mondó kép
A streamelés közben nem értettük, mit tart a jobb kéz?!!
Fiúk boulder döntője is számos izgalmat hozott, de erről beszéljen a slow vidi. Narasaki (nagasaki) kicsit szerencsétlenül járkál, és mintha fél másodperccel le lenne maradva mindig a többiektől. Már régen feltűnt hogy forgatja a fejét, hogy mi történik körülötte, de ezt a rejtélyt csak az Adidas RockStar versenykor sikerült megfejtenem, a tolmácsát látva. Ott vált világossá, hogy szegény azért érezheti egy cirkuszi majomnak magát, aki nem tudja mi történik körülötte, csak felmászik ahol mutatják, mert az interjúkor derült ki, Ő bizony egy árva kukkot nem ért más nyelveken csak japánul. S az lehet, hogy szimpatikus interjúkat tőle nem nagyon fogunk hallani mostanság, az biztos hogy a VB címet nem nyelvismerethez kötik, a keze pedig tart mint az őrület és az utóbbi időben minden versenyen a pódium teteje közelében mozog, így itt is. Narasaki 3 TOP-al világbajnoki címet szerzett a japánoknak. Tán ilyen még nem is volt... jár hát a taps.

Aztán másnap jött a női boulder döntő, erős nevekkel - sok számomra új mászóval. A régi bútordarabok közt ott van az egymással már 8-9 éve versenyző spárgáiról híres Akiyo Noguchi és a már a versenymászásból visszavonulást hirdető Anna Stöhr. Anna olyannyira visszavonult, hogy most hirtelen világbajnoki döntőben van, hoppá. Ráadásul a középdöntőből a harmadik helyen jutott tovább. Aztán itt van még az amerikai kisegérke Megan Mascarenas, akit csak Maskarpónénak szoktam emlegetni így a bakterok között, és Miho Nonaka, aki esküszöm olyan mint ha ctrl+c -ték volna Jain Kim-et, csak a HD-t letolták 480-ra. Jajj de kis köcsög vagyok. :) - há' de mégis olyan, na bumm...
Van még egy orosz versenyző akiről én nem hallottam, és egy 24 éves svájci vasgyúrda. Előbbi nem sok Top-ot mászott a döntőben, utóbbi pedig a legtöbbet a legkevesebb próbából. Petra Klinger neve ( bár utólag informálódva megtudtam, hogy nyert már boulder világkupát) valahogy most került be a látómezőmbe, pedig a krémről általában tudni szoktam. Ez a fent említett arány legtöbb boulder/legkevesebb próba a verseny első helyezettjének képlete. Petrának is jár a taps.
egy ásítás még belefér
A vörös bögöly Schubert, és Gatier a 2. és 3. helyezett.
És jött a fiú döntő, ami végtelen meghozta az izgalmakat. Vegyük végig szépen sorjában a neveket.
Meglepődtem, hogy az osztrák Dzsékob Schubert mennyire erős, kicsit csalódott voltam, hogy  a szlovén Domen Skofic most nem fért fel a dobogóra. Olyan stabilan és kiemelkedően versenyzik az elmúlt másfél évben, hogy ha valakit őt dobogóra vártam volna, s most újra 4. lett a VB-n mint két évvel ezelőtt Spanyolországban. Egyébként férfiaknál nincs számottevő változás a döntős névsort illetőn.

A döntősök között lényegében csak annyi különbség van, hogy az előemberi fejszerkezettel rendelkező Sachi Amma - akit amúgy nagyon csípek még annak ellenére is, hogy két év alatt sem tudta megtanulni az angol nyelvű interjúkhoz a she és he közti különbséget - idén nem igen indult.  De persze neki ezt elnézi az ember, csak mert ha valahogy nagy nehezen eljut Spanyolországba,  az utóbbi évek statisztikái alapján kijelenthetjük, hogy a karácsonyi szünetében mindig megmászik egy két régi sharmaprojót (Fight or flight, 9b),  vagy pár nap alatt összepakolta a Biographie-t. S végül tény nem tény, de szeretjük, ezt a nyurga legényt, aki az adidas szponzoráció miatt/mellett gyakran megjelenik a Nürnbergi Café Kraftban, s mindig csinálnak Dickivel valami szuper képet, bár ez legtöbbször nem a sachi-féle mellső mérleg szépségéről tanúskodik, hanem inkább arról ad tájékoztatást... "Hmm Dickinek még mindig menne a 40kg-val való bicepszezés."
Viszont helyette ott van a két-három éve folyamatosan erősödő gazdag olasz fiatalság, Stefano Gisholfi. - a maga Michelangelo álmodta arcszerkezettel és göndör hajfürtökkel. Ez a fiú évről évre egyre royalabb eredményeket hoz, s ha nem áll le a motor és a szponzor pénzcsap (márpedig az folyik) fel fog érni a konstans dobogósok közé. Mellesleg rendelkezik 5 9a+ -al és egy 9b FA-val is, ami igaz ma már nem számít soknak a profik között sem, de azért ha belegondolunk Sharmanak sem volt túl sok ilyen nehézségű útja huszonpár évesen, szóval ha ez a korosztály nem égeti ki magát, durván szélesíthetik a hardcore utakat...de most nem erről van szó. Jólvan Gisho, csak így tovább.
Kell hogy szóljunk pár szót Gautier Supper-ről is, nem csak azért mert 3. lett a világbajnokságon, van más is az ő rovásán. Számomra a köztudatba (talán csak az én köztudatomba/esetleg bátorkodom kimondani hogy a nemzetközi köztudatba) egy Briancon-i vagy Chamonixi világkupán robbant be. Azóta is teljes hitetlenséggel állok a kérdés előtt, nem súghatták-e le a franciának pont Franciaországban a világkupadöntőt, mert olyan szintű sebességgel és pontossággal rongyolt fel on-sight, hogy CSAK NA. A videók elérhetők youtubeon, megdöbbenni meglehet. De nem csak egy villanás volt ez a szereplés, azóta is folyamatosan, "komótosan" beette magát, a világkupa döntőkbe - felnőve a honfiárs Romain "Dégranzs" mellé.
A spanyol Ramon Juliant senkinek nem kell bemutatni. Kb. 15 éve van folyamatosan 9a szinten, végtelen 9a+ FA (köztük pl. La Rambla), 2002-ben nyert először köteles világkupa futamot, az eltelt 15 versenyévében pedig kétszer lett világbajnok, többszörös Európabajnok vagy 40 érme van köteles világkupafutamokról 19-szer állhatott a dobogó legfelső fokára. Állíthatnánk ez a Pádre mindent elért. Feltehetjük, hogy emberfeletti izomzata nem a természetes úton került oda; a Spanyolokról már számtalanszor derültek ki balhék ( lásd még Edu Marin és a fedőanyagok című tanulmány), de tény hogy Ramon a 35 évével a VB döntőjében van. Ez már szerintem önmagában óriási és bárhogy is de jár neki a taps, még annak ellenére is, hogy valami patális hanyagság miatt most csak 9 mozdulatig jutott. 159 centijével nem könnyű felvennie a versenyt és számtalanszor szívatják meg a dinamikus mozdulatokkal telepakolt utak, de az ujjak tartanak és a campus mozgás is be van gyúrva... egyszerűen egy nem kontrollált/"hanyag" mozdulat miatt lett most a 9. - véleményem szerint.
A hisztikirály Romain Desgrandes-ről már korábban írtam, így most nem kívánok nagy leírásokba bonyolódni. Francia aki azért jött, hogy a hazájában világbajnok legyen csakhogy ezt négy másik versenyzővel nem beszélte le korábban. De az 5. hely is igazán bravúros.
Sean bírkózik a Kanadáért
Itt van még a számomra teljesen ismeretlen japán fiú, illetve Sean McColl. ahhj az öreg Sean.. a komisz mosoly, mandulavágású szemek, impozáns izomzat... fehér trikó rajta egy piros juharlevél: ez Sean McColl. Meg persze egy kicsit több is. Őt harangozzák be a nemzetközi oldalak leendő olimpiai bajnoknak, feltéve hogy négy év múlva is csúcsformában lesz még (márpedig ő ezt vallja), ugyanis jelen állás szerint ő nyerte a boulder, köteles és gyorsmászás mix versenyét, ami elvileg lesz az Olimpiai Versenymászás szám is, négy mászással teli év múlva.
A srácoknak belefért egy selfie is a dobogón.

(Persze itt is sok minden változhat még a négy év alatt...pl. felmerült nemrég, hogy a gyorsmászásra variált fogásfelrakás lesz...stb.)
De lényeg a lényeg, nyert már boulder és lead világkupát is, és azon kevés versenyző közé tartozik, aki mind a három ágat küldi, bár míg köteles és bouldermászásban általában a döntő, középdöntő közelségéig képes jutni, addig a 8,5 másodperc körüli speed mászásaival nincs esély a középdöntőre, idén a VB-n a 38. helyre volt elég. De ő uralja a három versenyszám kombinációját, amiben idén már világbajnoki érmet is osztottak.

És a vége. Mint a mesének is, kijön Adam. Kétszeres világbajnok 2014-ből megállíthatatlanul a TOP-ig mászott. Ahogy Gabika mondta... "jah nem volt kétség, ziázott ott ahol a vörös bölény kiesett". Ebben az elszólásban minden benne van és íme a videó. [Jobb alsó sarok - full screen]




Stílus, formák, elemek - Technika, dinamika, fifika

Bocsássatok meg a félig meddig csúfolódó hangvétel miatt, kicsit elragadtattam magam és szeretem az embereket feltüntetni más szemszögből, mint ahogy a templomban illene beszélni róluk. Írjak a Magyar mászó urakról is... uhh. Félek elszappanoperásodna a blog...
De! Igazából amire én ki akartam hegyezni ezt a bejegyzést, az egy érdekesség. Érdekesség a fogások, formájáról és jellegéről, a versenyutak stílusának megváltozásával kapcsolatban. Ez annak aki folymatosan követi a versenyeket nem lesz új, de talán sokaknak ad némi érdekességet. 

Folyamatos fejlődés alatt vannak a versenyutak, falak, mászóstílusok. Ez nem egy ló - mint a szertornában amin a kápa a 50 évvel ezelőtti olimpián is ilyen volt. Régi boulderversenyeken legtöbbször kis fogások domináltak, kis peremek, legalábbis az általam élőben is látott 2009, 2010-es évek bécsi boulder világkupáján leginkább ez volt jellemző. Talán a mászók folyamatos fejlődése késztette az útépítőket és a sportot, hogy váltsanak vagy a média de lenyegében az elmúlt öt évhez képest folyamatosan átalakulni látszanak a mászóutak. A bouldervilágkupákon szinte kivétel nélkül építenek egy slab boudlert ami egyensúlyozásról, ügyességről szól, továbbá az áthajlós boulderek jó részénél is dominál az elemeken való mozgás, nagy elemek, hatalmas fogások mindenütt. Miért? A válasz egyszerű. A média elérhetővé tette hogy youtubera streamelhessék az élőben történő versenyeket, szóval bárki nézheti otthon s a helyszíneken is egyszerűen látványosabb, ha a több ezer ember hátul nem egy facsavaros mikroperemeket lát, hanem emberméretű paneleket.
egy korábbi WC falstruktúra
küzdés az emberméretű elemek közt
áthajlásból slabbe
Hojer of Swing
rémálmaim egyike pozíció
Az egyetlen aki flashelte a slab bouldert...
És a kunsztokról is sok esetben elmondható mára már inkább a leleményesség és koordináció, ügyesség legalább olyan fontossá váltak mint a nyers erő. Ondra panaszkodott is a Párizsi boulderfalakra egy kicsit, hogy a falstruktúra túl sok függőleges és slab szakaszt tartalmazott, így nem elég sokoldalú tudást tesztelt a versenyzőkön. Érdekes is, hogy pl Jan Hojer a 2. lett és a középdöntőbe sem jutott be. De aki világbajnok akar lenni, annak mindenben jónak kell lennie.
Slabak, elemek. Idén jött a képbe a világkupákon egy teljesen új szemlélet. Nagy fogásokat és elemeket készítenek el úgy, hogy a fogás bizonyos részei "foghatóak", érdesek - míg más részei pedig csúszósak ezzel is nehezítve a versenyzők dolgát. Az elképzelés két nagy fogásgyártótól származik (persze lehet hogy őelőttük már mások is alkalmaztak hasonlót) de lényegében a flathold fejéből pattant ki a dolog, karöltve a cheeta-holds fogásguruival, - de köztük is Laurent Laporte nevéhez fűződik számos újítás. Ő egy nagyon régi routesettere a világkupafutamoknak (30 éves útépítő és fogáskészítő tapasztalat), iszonyatosan nagy útépítői múlttal rendelkezik - e ötletük pedig egy plusz csavart ad a versenymászásba. A fazonnal én is találkoztam a 2010-es bécsi bouldervilágkupán, ahol akkor az egyik útépítőnél aludtam este, a nightsession-be nyúló építésük alatt pedig segétkezdtem a pakolásban ahol csak tudtam. 
Meg Laurentnek is, párszor megkért toljam be a derekát a falhoz, mert lumbágója van éppen. Ha felkerültek a lábai a falra, onnantól nem volt gondja. Hát ilyen ez, csúszós fogások, dinamikus és egyensúlyozós utak, változó stílusok. Persze a sziklán való boulderezéstől bizonyos esetekben kissé szerintem távolodik, kicsit egy misztikusabb futurisztikusabb irányba elvíve a dolgot, de éppen ez a jó ebben. A mozdulatok lehetőségeinek végtelensége, a szabályoknak szűk határmezsgyéjén, ahol a versenyzők összemérik erejüket. Egy útépítőnek pedig látni, az éppen születő legvadabb megoldásokat - egy gyönyörű érzés.

5 megjegyzés:

Strommer Soma írta...

én azért kíváncsi lennék arra a magyar mászókról szóló bejegyzésre is... :)

Izer Bálint írta...

szítod itt a tüzet te... :D

Névtelen írta...

Na majd a Tamáska megmutatja jövőre ennek a szalmakazal fejű ádámnak, hogy kell topot mászni:)

Feri írta...

Magyar vonatkozása még e világbajnokságnak, hogy itt (is) állhatott magyar versenyző a dobogó legfelső fokára (megosztott I. hely): Vigh Melinda (Gerecse SE), a paraclimbing AU-2-es kategóriában.

Névtelen írta...

jaja lécci! magyarokat is oltsd! :)