2018. március 8., csütörtök

A mászóipar bepöccent - halujárat '17

Halujárat 2017-2018 Duhájesd!
Úgy 2011 óta kis csapatunk egy egy tagja mindig megjelenik az Isztrián szilveszterkor, idén sem volt ez másképp. Novemberi Budapestre történő hazaköltözésem után ki voltam éhezve a mászókkal való találkozásra és diskurálásra, úgy döntöttem egy mega szilveszteri csapatást kellene összeszervezni. Az idei évben sok új embert sikerült megismerni és rajta vagyok mindig a lelkes fiatalok toborzásán, érdemes is sokszor kitekinteni a főváros begyöpösödött "falain" túlra. Nekiálltam hát összeszervezni minden motivált ziáskezű alanyt akit csak lehetett. Így hát autók indultak Százhalombattáról, Győrből, Pécsről, Székesfehérvárról, Pestről, mi Somával és Gáborral Veszprémből fújtuk a startot. De itt volt a teljes dániai team 5 tagja és a megtestesült fogalom önmaga Beke Barni is Németországból. 
Egy szó mint száz, hamar annyian lettünk mint az oroszok. "A vén Dragomirral" november elején kezdődtek meg horvátul a levelezések - (google fordító a barátunk!). Ekkor az ő Hosteljét 18 főre foglaltuk le 27.-től. Nem mintha nekem nagyon sok helyismeretem lenne, de mivel sokan az első Isztriájukat töltötték, így magamra vállaltam az osztályfőnök koordináló és csapat összetartó szerepét. Íme pár lerövidített beszámoló az erre fogékonyabb mászók közül és néhány kép, inkább a közösségi szellemet mintsem a mászást előnyben részesítve:
A Dragomir féle szálló
Limski kanal
Fidy Marci: A már hagyománnyá vált szilveszteri isztriázás 2017/18-as felvonására való igény részemről november elején fogant meg és hamar sikerült is Bálinttal karöltve facebook-eseményé  formálni a dolgot, ahol szép lassan elkezdődött az önszerveződés. Szerencsénkre sok motivált jelentkező akadt, volt akit már jól, volt akit kevésbé vagy csak hírből és volt akit egyáltalán nem ismertem, de mindenképp közös szállást akartunk, hogy garantált legyen a hangulat. Így nem maradt más választásunk, csak a Vén-Dragomír / Gorbacsov apartmana jöhetett szóba, akiről tudtuk, hogy nem gond a létszám, max ha túl sokan lennénk betol még egy ágyat a konyhába, nincs azzal semmi gond.  Mikor már lassan körvonalazódott kik is lesznek a biztos résztvevők, elkezdődött a matek, hogy ki-kivel, mikor-hogyan is jusson a helyszínre, ennek eredményeként megszületett a Laura – Mano , Lili – Marci team.  Laurának ez volt az első útja velünk, Mano-val már megszámlálhatatlan trippet tudunk magunk mögött, csak úgy, mint Lilivel aki szinte állandó résztvevő ha sziklára mászni megyek J  Így hát minden garantált lett egy jattos szilveszteri megmenetelhez. 

pózolj bögrével
die antwoord - augusztus!
pozolj kajával
huncut
esték általában társas és kártyajátékok társaságában
Fogarasi ÁdámElőször is nagy köszönetet szeretnék mondani az egész Dán crew nevében, Mr. főszervező, Par-izer Bálintnak, hogy meghivott minket a trippre. Mint gondolom sokan tudják, Bálint Dániában lakott egy pár hónapot és közös érdeklődésünk miatt hamar jó barátságba kerültünk. Itt Dániában, tőle hallottunk először az újévi isztriai trippről és nem sok habozás után úgy döntöttünk, hogy nekünk ott a helyünk! Először négyen voltunk, aztán Burger King-tinder kaszanova Szabi rákeresett a horvát nőkre és úgy döntött ő is jönne velünk…
Bálint mint iszonyatos ‘sales man’ úgy adta el a dolgot, hogy mi majd póló nélkül fogunk mászni gyönyörű időben. Ki ne mondana erre igent December végén? Utazásunk során ugyan hamar kiderült hogy csőbe húzott minket, amikor fél méteres hó volt a horvát autópályán 50km-re Rijekától…: ) Na de mindegy, északi gyerekek vagyunk, túl tettük magunkat ezen hamar. :D A tripp megszervezése egyáltalán nem volt komplikált. Bálint már előre lefoglalta a szállást, szóval ezzel nekünk nem is kellett foglalkozni. Kocsit könnyen kaptunk a családtól, szóval igazából már cask az útvonalat kellett beírni az iphoneba és néha benzint rakni a kocsiba. Elég korán indultunk Veszprémből, szóval még aznap is szerettünk volna mászni. Meglepetésre a Sales man próbálta magát saját szavához tartani, ezért félmeztelenül várt bennünket. :D Az idő igazából nem volt rossz egyáltalán, de azért egy pulcsi elfért magunkon a kényelem szempontjából. 
Este megérkeztünk a szállásra ami teljesen megfelelő volt. Kaptunk a barátnőmmel saját szobát, konyhával... haha – úgy látszik ez nem volt vicc! A szektorok ahová mentünk a crew-val jók voltak, nittelések nagyon királyak és az utak nagy része karabinerrel végződött, ami azért elég kényelmes. Maga a mászás teljesen fullos volt, semmi felvetni valónk nem volt, mindenki élvezte. A csapat nagyon király volt, ugyebár mi nem ismertünk sok mindenkit, de a barátkozás lazán ment. 
Marci ül a fűben.. :D
Soma szemeit az érkezéskor látták utoljára... 
Mano vetkezik
Mano... őőő...
Gábor 7a-b?
Mint láthatjuk Misján is tomboltak a hangulaték!!

Úton, útfélen (Áron)

Magyarországon vagyunk mint minden külföldi mászótrip elején. Banális. Az viszont nem hogy Jan 28-at írunk és napokon belül az arcunkba kapjuk az újévet annak minden örömével és bújával és mindezt a horvát mászóparadicsomban, Isztriában. Erre a különleges alkalomra összegyűlt a négy fős ortó BXSC delegáció. Név szerint: Miskei Pistván, Tóth Alpin Norman, és a salsa legújabb üdvöskéje Biksi Bende + Én.  - Magamat most nem részletezném, azt majd megteszi helyettem  Izer Bálint. Kösz Bástya – A brigád konzisztensen motivált, szervezés minden téren patent. Nagymamám csodaszép csehszlovák autócsodája fullra tömve mászócuccal. Utunk Szlovénián keresztül vezet. Aznap már kapjuk Bendétől az infót –aki mindeközben Ausztriában síel – hogy szépen havazik az Alpokban. Ljubljanát  és Gabóéktól lemaradva 600 méter magasságban elkapja a csapatunkat a löttyedt, töppedt, nedves hóféleség, mely pókhálószerűen tapad a smaragdzöld Fabia érzékeny pontjaira. Ablaktörlő teljesen használhatatlan. Műanyag alvázvédő felkapott egy halom latyakos havat, amit célunkig nem engedett. Ilyen és hasonló anomáliáknak köszönhetően többször is megálltunk az éppen aktuális boksz utcában rendbe rakni a verdát. Mindezek nem akadályoztak meg minket, hogy jó hangulatban, az 500 számra sikerült MixTape-re bulizva leérjünk Rotty azaz Roc falucskába, nem messze Buzet-től. (Norman ide írjál valami okító infót a legkisebb városról ever on map. Thx haha) Miután vissza tért az eközben a motiváltan barlangban feszengő brigád is, egy közös kollektív boulder session kezdődött a helyi boulder teremben még a vacsora előtt. Azt el kell mondanom, hogy az 50 fős falunak(város!) komolyabb terme és fogáskészlete van mint sok magyar boulder teremnek, ami számunkra óriási élmény volt. Rögtön mentek is a kunsztolgatások, keveredések a csapatok között. 
fashion dictator :D
one pic..and says it all...

Borbély selfiekből egy egész sorozat készült..
de nem lőhetek el minden kincset most
Eltévedések Limski Kanal felé újra
Ha ennyire közel vagy a vízhez.. nah az nem jó!
a 40méteres 6a-b hosszok gyönyörű kövön
Flóra első sziklás tapasztalásai
Áron épp kiolvassa a Titkok kamráját.. :)
általános megmenetel
Szilveszter a Sárkányok Földjén (Áron)
A horvát faluban már régóta szemeztem Vela Draga-val, ami a képeken csodaszép mészkő tornyokat és táblamászásokat kínált. A csapat nagyobbik felét is sikerült felmotiválni, hogy itt töltsük mászással a napot. Megérkezésünkkor pozitívan csalódtam a hely szépségében. A tájnak egyféle poszt apokaliptikus hatása volt. Az omladék völgyben óriási highball boulderek, kisebb nagyobb tornyok nőttek, melyeket hosszan vertikális fekete/fehér falak vették körül. A helynek szép akusztikája volt. Mászás közben tisztán lehetett hallani mások beszédét, de közben semmi más zajt nem lehetett érzékelni. Én Bendét felmotiváltam, hogy másszuk meg a tájból impozánsan kitűnő Veliki-tornyot. Mohóba butába, nekimentem a 6a+-nak vélt 6c+-nak, majd hogy Bende is élvezze a mászást, áttraverzáltam a 6a+ standjába, felhúztam a kötelet és leküldtem neki. Bende szépen felmászott utánam, majd mondta, hogy a kövi hosszt is nekem hagyja. Az tudni kell, hogy előző este kicsit késtünk Triesztből ( röpke két órát) ezért idejét elütve barátunk a borban kereste, majd meg is találta az olasz borokban az igazságot és  "In vino veritas"-ra itta magát. 
Bendét begyűjtjük Triesztben és egy olasz pizzával zárjuk a kis olaszországi kitérőt
Trieszt főtere karácsonyi hangulatban
Odiseja és Tutti-Frutti 6a+ hosszokon keresztül feljutva a csúcson élveztük a különleges tájat és adtuk át magunkat az érzésnek.

Este a vacsoránk közben  házi urunk, Dragovics már előkészítette nekünk a közösségi teret. Égett a tűz a kandallóban, gyűltek az emberek, alakult a hangulat. Éjfél közeledtével Istinek és  Normannak köszönhetően olyan meglepetés ért minket, amire mindig is vágytam. Lampion eregetéssel engedtük el az előző évet. Éjfélkor követték a tűzijátékokat, amiket Gabóéknak köszönhettünk, majd a nagy újévi köszöntések és ölelgetések után nekimentünk a  kis fallal körülvet régi városrésznek. Hangulatos, rendszertelen, labiritus szerű utcái engem elvarázsoltak, főleg így szilveszter este. A távolban csillogó temető felé vettük az irányt, ahonnan pedig ködbe burkolózó Kompanj szektor felé. Gyakorlatilag magunkhoz hűen a semmibe indultunk mindenféle cél nélkül. Hazaérkezésünkkor a brigád egy része égő tűzzel és óriási hangulatban üdvözölt minket. Ezen felbuzdulva beindult egy iszonyatos goa buli. Volt minden:  tűzhajlitás, fejlámba strobi, fácán szelfi, kosszarv kürt és electro boogie, valamint hajlani óriás bigi… 
battai szeretet
Vela Draga sziklatornyai, világ csodája
Geri és egy vérmes 6c
Ádám egy 6a+ -ban
minden sziklatornyon technikás utacskák
Julcsi bézölbe van, előkerült a hordozható vízfesték
alkotói szünet
Normann és Vela Draga by Csapó Julcsi
később kiderült a leányzó jobban meg van menve mint gondoltam...
Szilveszter éjszakáról Ádám: Bálint meg a többiek királyul leszervezték az öreg tulajdonossal, hogy használjuk a kertben lévő nagy helységet szilveszterre. Elég cosy volt, egy nagy kandallóval ami be volt fűtve jó hangulattal meg zenével. Mivel a barátnőm Kathy nem beszél magyarul szóval félig kényelmetlen lehetett neki, bár sokan próbáltak vele angolul beszélgetni és Bálint, mint  jó házigazda mindig figyelt arra hogy senki ne unatkozzon. Éjfélkor volt király tüzijáték, boldogság, himnusz. Szilveszter este után még 2 napot maradtunk, de az idő elég rossz volt, szóval mászni nem tudtunk – de nagyon nem is bántuk – eléggé kivolt szilveszter este után mindenki. Rövidre zárva az egész tripp egy nagy pozitív élmény volt és szívesen mennénk jövőre is! 
a battai lampion meglepetés
minden csapat megkapta a maga lampiját
amit láttunk..
Pózolj fácánnal díjnyertes
Szilveszter éjszakáról Marci: A szilveszter este számunkra (remélem az egész csapat nevében beszélhetek) döcögősen indult, 4 egymás utáni mászónap fáradtsága egymásra rakódott. Már vacsora után, olyan este 8-kor azt éreztem, hogy lecsukódnak a szemeim és esélyem nincs kivárni az éjfélt.  Végtelen fattya körökkel, sörrel és egyéb jóságokkal próbáltuk fenntartani az érdeklődést.  Buzetből vártuk a felmentést (Dede Laci, Eszter, SimonBí, RádaiG), de végül beoffolták az estét, és éjfélkor már az igazak álmát aludták (1 erős feketepont beírva).  De szerencsére a dán, fehérvári illetve battai különítmény  party kedve visszahozta belénk is az életet és az éjfélt közös tűzijátékozással és lámpás felengedéssel ünnepelhettük nekik hála (kurva jó volt, köszi ! :D ) Miután halványodni kezdett az új évbe való átlépés mámora, hamar visszasiettünk a közös lakrészünkbe, hogy elkészítsük 2018 első és várhatóan egyik legkeményebb rakétáját, ami annyira jól sikerült, hogy egy órára rá már mindenki  teljes önkívületben nézte a szemhéjai belső részét az ágyban fekve… :D
éjszakai megindulások
Csapó 1 és Csapó 2
pózolj traktorral
van baj kupa
Szabi ls Johnny
Évről évre lassan hagyománnyá válik, ennek a féreglyuknak/vaginának a meglátogatása. A lyukon átbújás, szimbolizálhatja az újjászületést az átlépést az új évbe, ezt rendre mindenki megtette. Sajnos Beke túl dagadt volt hozzá, ő az óévben ragadt.. :)




hiába húztuk, nyomtuk, toltuk... nem fért ki..
a streetboulder is minden évben porondon.. 
csak szúrósan
"Nem azt az ablakot rúgtam be tavaly?"
kéz nélküli projektelések is vannak

Hétfői esős/más-nap elütése a helyi boulderteremben,
melyhez saját kulcsot kaptunk. :)
Zárásnak szólnék én is pár szót. Első nap az esőbiztossága miatt a Nugla szektort csekkoltuk, ami nem is olyan rossz, egy potenciális 7c/+ és a woodstock 7c+ miatt még vissza kell menni. Utóbbit Marcival megraktuk keményen, de egy vizes fogás miatt – tőlem éles try sem, a motiváltabb Marcitól az igen – de megmászás nem lett. Második napunkon meglestük Kamena vrata-t, ami a gyorsan száradásáról híres és jó döntésnek bizonyult, továbbá igazán sok könnyű út található itt, amikben a most először sziklát fogó Flórának nem kevés sikerélményt sikerült összeszedni 25-30 méteres 4c-5a körüli fokozatokban. Aki a könnyebb fokozatokat, hosszú utakat és jól nitteltséget keresi, azok számára ez tökéletes választás lehet! Harmadik napot Limski Kanal D szektorába szerveztük. Az egész fjord általam látott legjobb szektora ez, márpedig új szektort már nem igen mutatnak itt nekem. Én rámentem a két kötélhosszas 40-45 méteres sportutak mászására, CsupiGerivel egy 6b, 6c, 6a+ másztunk – melyek mindegyike valami eszméletlen kalandosra sikeredett. Átéltem a tavaszi élményt, az utolsó 6a+ ban másztam fel a nap utolsó sugarai felé és sikongattam a mászás szépségétől és a pazar látványtól ami fent elém tárult a fjord szájában épp lenyugvó nap képében.

Nem tudom mi lenne az az egy kép, vagy történet melyet kiemelnék és megosztanék erről a tripről. Talán legyen ez a saját tapasztalatom, ami pedig az – hogy a kapcsolatok sokkal többet érnek mint a sziklamászás. Ezek a mosolyok, élmények a mászók arcán, komoly beszélgetések és közös megőrülések fontosabbak mindennél. Az hogy valakinek megmutatod a sportág és sziklázás szépségeit, az hogy másfél hónappal korábban leszervezel egy szállást, alkudozol, összekoordinálod az embermennyiséget, igyekezvén figyelni mindenki igényeire/érdekeire, a párok franciaágyas szobájára, a helyes szektorválasztásra a kezdő és véres szájú mászók összehangolására, megtalálni a potenciális embereket az új helyek feltérképezésére; minden törekvés kifizetődik ha egy boldog társaságot lát az ember. Nagyon régi álmom volt eljutni Vela Dragara, már kétszer indultam ide útnak úgy, hogy rossz idő vagy valami miatt meghiúsult. Az egyik leglélegzetelállítóbb hely az Isztrián ahol eddig jártam, nem a wellness és számmászók vidéke a völgy, de ne is ezeket keresse aki Comici féle 1930-as 5a-kat szeretne kipróbálni. Részemről végre kijelenthetem, hogy megéltem életem magasan legjobb szilveszteri éjszakáját, a legtökéletesebb társasággal akiket el tudok képzelni, igen ez Beke Barnira is vonatkozott! J Hazaindulás előtt még megcsekkoltuk Istarske toplicében rejlő potenciált, az itt készült pár kép klasszikusaival búcsúznék.
Istarske toplice a jövőben még terítékre kerül..

Nincsenek megjegyzések: