2018. február 24., szombat

napi spekulátor: erő vs. technika?!

A várva várt isztriai beszámoló még kicsit kell, hogy várasson magára - mire 80GB anyagot 20 embertől és az irományokat összemossa átválogatja az ember, nem kis idő - de van itt érdekesség amúgy is. Januári agymenésem irományom számos kérdése mint például a "Divat-e ma Mo.-on erősnek lenni?" és még hasonló finomságok elég sok mászóból váltott ki tök jó véleményt, vagy akár érveket/ellenérveket. A kommentek közt is érdemes szemezgetni, több nézőpont mindig jobban megvilágít egy kérdést, mint egy ember szűk látóköre...ez esetben az enyém. A számomra legelgondolkodtatóbb és egyben zseniális iromány Beliczky Petitől származik, amit ő eredetileg személyesen nekem szánt - mégis úgy gondolom, építő jelleggel nagyon hasznos lehet mások számára-e nézőpont elolvasása, latolgatása is. Nagyon sok 'gold row' van benne, fogadjátok szeretettel! (Az aláhúzások, kiemelés tőlem származnak.)
Peti, az általa tavaly megmászott út a Lélekharang, 8a+ közben
(fotó: Badics István)
"Beszállnék egy pár gondolattal ebbe a technika vs. erő kérdéskörbe és vitába, aminek pár megállapítása már olyan legendás axióma, hogyha lenne rá komoly igény, akkor biztosan törvényi erőre emelkedne. Mikor elsőként húztam mászócipőt a lábamra, már akkor hallottam egy ilyen gyöngyszemet, miszerint „hetesig” csak technikára van szükség. Ez persze óriási f…..g, izé butaság. Szerintem ott siklik és siklott el mindig is a téma, hogy stílusjegyként határozzuk meg a technikát és az erőt, pedig nem erről, illetve nem csak erről van szó. Számomra nyilvánvaló és nem hinném, hogy sokan megcáfolhatnak ennek ellenkezőjéről, hogy bármilyen tömeggel rendelkező testnek a gravitáció ellenében való helyzetváltoztatásához erő kell! és nem technika (Technikára vonatkozó mértékegységet nem láttam Newton munkásságában, viszont erőre vonatkozót igen). A kérdés inkább az, hogy mennyi erőre van szükség. Úgy gondolom, hogy lehetséges minden köteles mászóútra vagy boulderre meghatározni egy minimálisan szükséges erőmennyiséget, ami az adott tömeget utaztatja a kiinduló ponttól, a befejező pontig. Ha ezt a minimálisan szükséges erő meglétét elfogadjuk, akkor már léphetünk is tovább a hatékonyság irányba, azaz hogy adott ember ehhez képest milyen erőfelhasználással tudja azt teljesíteni. Itt már beszélhetünk arról, hogy x.y., akinek az útra ráfordítható ereje alig valamivel nagyobb, mint a minimálisan szükséges erő, akkor rendkívüli hatékonysággal kell másznia (közel 100%) szemben azzal az illetővel, akinek sokkal nagyobb ráfordítható ereje van, és neki nem kell, csak érdemes hatékonyan működnie. Akinek meg nincs meg az az erő, ami minimálisan szükséges, az meg cseszheti a „technikáját”, mert nem fog feljutni az úton, akkor sem, ha tankönyvbe illeszthető lépéstechnikát és egyéb trükköket bemutatva kunsztól. 
Az erő az alap, erő nélkül nincs technika, erő nélkül nem lehet technikát fejleszteni. Persze az okos ember, okos mászó, ha rendelkezik ezzel a becses kinccsel, amit nyers erőnek nevezünk, akkor kutya kötelessége megtanulni vagy legalábbis törekedni rá, hogy azt hatékonyan használja. A mászónak az erő szerintem kicsit olyan, mint Dagobert bácsinak az aranya, aki üldögél a torony tetejéig spájzolt pénzén, de egy megveszekedett buznyákot sem szívesen költ belőle. Mászónak nem kell erő? …haha…. ide vele, még több erőt, minden erőt, persze iszonyat munka megszerezni és megtartani, de legyen csak velem és majd eldöntöm, hogyan használom. Az előbbiek után magam részéről kijelenthetem, hogy azok a technikás mászások (technikás mászók), ahol nagyobb a hatékonyság, akiknek nagyobb a hatékonysága. Ja, egy apróság még. Az simán előfordulhat, hogy az útban egy vagy akár több mozdulat is, hatékonyabb „technikásabb” valamely stílusban pl. statikban, de lehet, hogy az egész utat nézve nem tökéletes választás, mert a mozdulatot megelőző és az azt követő rész energia egyenlege rosszabb lesz, mint ha azt dinamikusan átnyúlta – kövezzenek meg - átugrotta volna. Ez természetesen lehet fordítva is. Véleményem szerint nem szerencsés keverni az esztétika szépséget (pilinckázás, tekerés, sarkazás, anyám tyúkja stb.) a technikával, mert a rossz helyen alkalmazott megoldások, akkor is helytelenek, ha azok kívülről tetszetősök. Ezen kívül minden mozdulatot (bármely stílusban) lehet szépen és csúnyán is végrehajtani. Arról nem is beszélve, hogy pl. egy dinamikus mozdulatot tökéletes végrehajtása sem arról szól, hogy sebesen összehúzom az izmaimat. Az hogy miért fikázunk mászókat és fogjuk rá teljesítményükre, hogy az nekik könnyű, azt sokszor csak irigység mondatja velünk a vagy rosszul értelmezett fizikai (mászó)adottság. Minden ember eltérő paraméterekkel rendelkezik (és most csak a fizikaiakra gondolok – súly, hossz, átfogási távolságok stb.) és mivel jelentős szórás van a mászók között, így tudomásul kell venni, hogy minden egyes útnál más és más típusú mászóknak van helyzeti előnye (ha szerencsés az ember, akkor néha maga is beletartozik az előnyt évezők társaságába). Ezeket az előnyöket tagadni vagy a jelentőségüktől eltúlzott módon kihangsúlyozni egyaránt hiba. Természetes, hogy a nagyobb magasság megfelelő súllyal általában előnyös, mint az is, hogy a jelentősen kisebb súly, adott magassággal is előnyére tud válni a mászónak. Szoktuk látni, hogy fiatal mászók, vagy vékony lányok, akiknek apróbb vékony ujjaik vannak, milyen arcátlanul tudnak peremet fogni, azon adott esetben kezet cserélni, pihenni, ziázni, fejen állni stb. Igen, komparatív előnyük van azokon az utakon, mert nekik arányaiban „nagyobb” a fogás, más és több alkarizom tud dolgozni az útban, mint másoknak. Ellenben sokszor teljesen tanácstalanok a hosszabb nyúlásos, áthajlásos utakban, mert ott hátrányát látják a máskor előnyös adottságaiknak. Rendkívül hosszú lenne ezt végig venni, hogy kinek mi az előnyösebb (és hátrányosabb), de ezek létező dolgok, ezeket tudomásul kell venni. Magam részéről a konklúzió az, hogy adott a mászónak a teste és adottak bizonyos utak. Minden útra igaz, hogy van egy az útra értelmezhető leghatékonyabb megoldása és minden mászóra igaz, hogy az adott útra van a jelenlegi állapotának megfelelő optimális erőfelhasználása. Hatékonyság ezek szerint értelmezhető a mászó adott pillanatára, fizikai állapotához viszonyítva és értelmezhető az útra vonatkozó általános értelmű hatékonyságként is. A kettő bizony nem azonos. Ha a kettő között nagy különbség van, akkor valószínűleg a mászónak fejleszteni kell magát, mert vakfolt van a mászási képességeiben. Ha nem fizikai korlátai vannak (pl. lehetetlen távolság) a különbség csökkentésére, akkor bizony általában az erő fog hiányozni és csak ritkábban a „technika”.

2 megjegyzés:

Árpád Zsigmond írta...

Èrdekes és jó írás! Már csak "1" témát kell kivesézni! A meglévö eröd és az agyi kacsolatok, vagyis, h hogyan tudod maximálisan kihasználni azt az eröt amivel rendelkezel. Èn azt veszem észre, hogy ez a tényezö talán az egyik legfontosabb amikor az ember a határait feszegeti...Sokszor látok a termbe nálam erösebb mászókat, de mégis sokszor nem tudják megmászni amit én igen és ezt ennek tudom be..Nem tudja maximálisan elöhivni azt az eröt ami épp kellene. Nem koncentrál eléggé?? Túl gondoljuk a mozdulatot?? Túl nehéz? aztán mégse? Nyilván én se vagyok mestere ennek, már sokszor észre is vettem magamon! Nehéz belekerülni abba a bizonyos "flow" állapotba, amikor lénygében nem zavar semmilyen külsö tényzö, csak végrehajtod tökéletesen a mozdulatokat...:)

gábor írta...

Azt hiszem sikerült (újra) megfogalmazni:
"A mászás egyharmad erő, egyharmad technika és egyharmad psziché!"