2018. június 4., hétfő

KisGeri 24

Marci:

Előzmény:

KisGeri24 - a verseny lényege, hogy csapatban szedjetek össze minnél több pontot 24 óra alatt, ahol a könnyebb utak kevesebb, a nehezebbek több pontot érnek.

A verseny 2017-ben került először megrendezésre, akkor is felkeltette az érdeklődésem, de amikor körbe kérdeztem ki mit tud róla, ki szervezi, ki megy rá, mindenki csak vonogatta a vállát. Így hát nem is pörögtem rá, inkább külföldre utazós trippet szerveztünk a hétvégére. Utólag derült csak ki számomra, hogy a Halfmezko team (Zsofi, Rudi, Marci, Márk) végül benevezett a versenyre. Rudit meg is kérdeztem, hogy milyen tapasztalatok voltak, ő pedig jó hangulatról, profi szervezésről és nem utolsó sorban értékes nyereményekről számolt be. De sajnos sok kihívás nem akadt nekik, mert az úgynevezett "geri keménymag"-ból rajtuk kívül senki nem nevezett, így hát könnyedén zsebelték be az első helyet. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ha úgy adódik akkor jövőre össze lehetne rakni egy motivált csapatot és próbára tenni magunkat ezen a 24 órán át tartó mászó maratonon nekünk is.


Az egyes utakra kapható pontszámok kihirdetését szükségszerűen vita követi, aminek idén Kerényi kolléga tett pontot végére:
2018.05.12:

Közelít a nevezési határidő vége, amikor elhatározom magam, hogy igen indulni akarok, és ideje lenne már körbe kérdezni, hogy ki kapható még rá. Az első kört a BHSK körein belül futom, és mivel a nyerési szándék is bennem van,  Bálintot és Borbélyt kérdezem először. Ezzel párhuzamosan Benke is írt, hogy csapatot keres a versenyre, de mivel ő már Zolival összebeszélt nem fértek be hozzánk.  Végül Barabás -Bézöl- Gábor egészítette ki a már alapból fotykulásra hajlamos csapatot.
Izer - Barabás - Borbély - Fidy
A verseny napján reggel fél8-ra beszéltük meg a találkozót a Széna téren, hogy kényelmesen tudjunk rajtolni Kis Gerecsében 10-kor.  Eleinte kicsit bizonytalan voltam, hogy ki mennyire fogja komolyan venni a versenyt, de amikor megláttam, hogy  Bálint már az általa kiszemelt utak listájával a kezében érkezik, éreztem, hogy motivációból nem lesz hiány.


Az úton odafele neki is láttunk a taktika átbeszélésnek, a szabályok pontos értelmezésének és, hogy ki-mit tud vállalni. Mire megérkeztünk a bányába nagyjából kialakult a koncepció:

  • Mennyiségre megyünk, elején kezdve a nehezebb 7a-7c nehézségű utakkal, amiknél nehezebbet nem nagyon éri meg mászni, mert az erőfeszítéshez képest kevés pontot ér, majd jöhetnek a könnyebb utak kifulladásig. 
  • Mindenki csak olyan útba megy bele amit nagy eséllyel elsőre, de maximum második próbára biztosan meg tud mászni.
  • A legjobban begyúrt utakat, illetve amit lehet ékkel mászni azt pedig az éjszakai (hajnali 2-5 óra) időszakra hagyjuk, így 3x vagy 6x annyi pontszámot is kaphatunk értük. 
  • Mivel valamennyien túltoltuk az előző estét és már most rettenet fáradtak vagyunk, muszáj lesz beiktatni egy 3 órás taktikai alvást, amit este 11 és hajnali 2 között érdemes megejteni.
Ismerkedés az ékekkel.
Hivatalos kezdési időpontot sikerült tartani a szervezőknek, ami mászó körökben sokszor már meglepőnek számít, ekkor összehívásra került az összes versenyző és szóban is ismertetésre kerültek a szabályok.
A három főszabály: nem lehet szólózni, a falak tetején mászkálni, és mindenkinek kötelező jól érezni magát!

Ez után kezdetét vehette a mászás, egészen másnap reggel 10-ig. A verseny első órájában végül egyáltalán nem másztunk, inkább csak hangolódtunk a mászásra, felmértük a terepet és begyűjtöttük a slackline-ozásért járó pontokat. Én megpróbálkoztam a highline-al is, de egyáltalán nem sikerült felállni rá, így inkább feladtam a próbálkozást.

 A kb. 60 méter hosszú line-ra már stablian felülni se egyszerű feladat
23 karátos udvara
nyári záporban sincs megállás
Benke reklámarc lett!
Kyberiáda 7a+ - trad stílusban
highline
Ma már a mászás elengedhetetlen kellékei lettek a slackline és a függőágy
Eső-fal Half mezkóék csapatják
csillogó láncos standok
Kimmel vereti a 7b-ket bekötött szemmel!
uhh
11 körül vetettük bele magunkat a mászásba, nem sokkal a többi csapat után. Pár könnyebb úttal kezdtünk a nulladik udvarban, majd kényelmes pihenőket hagyva a  mászások között nekiláttunk a nehezebbeknek.

 Ebben a szakaszban kicsit lemaradva éreztem magunkat, mert a Halfmezko team irgalmatlan tempóban nyomta a nehéz utakat, és nem tűntek úgy, mint akik hamar elfáradnának. Ráadásul Borbély ekkor próbálkozott meg a highline-al, ahol egy szerencsétlen esés következtében megzúzta a könyökét és már nem sokat tudott mászni a verseny alatt, ami tovább rontotta a kilátásokat. Szerencsére nekünk is sikerül több 7c illetve egy 8a+ utat is bezsebelni, ami után a minőségi mászást fel is adtuk és nekiláttunk az eső-illuzió fal környéki 7a-7b, majd könnyebb utak sorba mászásához.
plusz pont jár a fekvőért, jelmezért, slackline-ért
klasszikus Barabás nézés, feszülő bicepszel fűszervezve
Este 10 körül fújtunk visszavonulót, megvacsoráztunk majd összesítettük az eddigi mászásainkat.
mélypont

Bálint:


Ekkor én némi holtpontot véltem felfedezni a csapaton. Verettük ahogy csak bírtuk, de akár hányszor Barabásra néztem csak vakargatta a fejét és arról regélt, hogy a Half mezko team egy percre sem áll le és hogy "a Kimmel" sorra üti a 7b-ket a Trapéz falon. Illetve én akkor értettem meg igazán, hogy ennek a fele sem tréfa, amikor Gabo közölte addig nem lesz bográcsos vacsora amíg a Napos udvart ki nem másztuk.


amíg esik az eső addig is van mit mászni
Komolyodott a játék, nőtt a fáradtság - az utak pedig egyre lassabban fogytak. Szerencsére az általam választott stratégia megállta a helyét, egyrészt olyan 7c választottam amiben senki sem fog keseredni - így bármikor próbálhatom. Másrészt a kb. 10db 7a - 7c közötti út amit akartam mászni, jól fel volt építve, belekalkuláltam a fáradtságot, mik azok amik majd később is esetleg másnap is lemehetnek. A bogrács tartalma korántsem fogyott el, pedig már javában belelógtunk az éjszakába, ahol kóbor mászók aludtak itt-ott és filmvetítések mentek az Illúziófal előtt. Na azért az dájesd volt amikor Tamáska mászásait lehetett skubizni a projektoron a Geriben... Optikailag csalódtam:)
Fél 12-kor egy kis munchies után csapatunk nyugovóra tért. Ekkor még fél információk voltak arról, hogy az időközben bányába kiért Soma és Robi is felkel-e motiválni minket az éjszakába, de már ekkor is csak annyi erőm maradt hogy beforduljak a sarokba a Deadline alatt és megpróbáljak minél mélyebben aludni 2 órát.
éjszakai veretés

Tudtuk a kelés rossz lesz, ám a Half Mezko Team - a mi óráinkra kelve kezdett felébredni, így nem hagyhattuk magunkat. Bézöl és Marci azonnali aprításba kezdtek, miközben főződtek a kávék. Gábor hihetetlen motivációkkal szintén életre kellt, és pár mászásán kívül hősként végigbiztosította az éjszakát és végighallgatta a "fájó és égő kéz/lábujjakról szóló" keseredéseimet is. Hajnaltájban már kezdtem pletykákat hallani róla, hogy egyes csapatok "félrevezető tickeket" húztak be a fogásokhoz a nem népszerű szektorokban... de természetesen erről semmit nem tudunk.
Egy szó mint száz számomra ezen az éjszakán két elég durva dolog történt. Az első, hogy Barabás Bézöl olyan bétát mutatott nekem, ami abszolút lemérte az arcunkat, nem gondoltam volna hogy 15 év mászás után valaki ekkora lifehacket tud még mutatni nekem.
lifehack
 Ez a csodaszer pedig a hintőpor volt. Az egész napos 5 számmal kisebb mászócipő megtette a hatását, égett az összes lábujjam és hiába hoztam egy csak két számmal kisebb cipőt is, ha nincs a hintőpor én nem tudom hogy préseltem volna bele a lábam. Illetve a másik (megemlítésre méltó!) megmásztam életemben először elölben a Harangozó Teréz extázisát! Mentem már rajta gyorsaságit oroszozva tangapapucsban meg ilyenek, de hivatalos megmászás még nem volt, hát most elesett vasárnap pirkadatkor (kelet felől) az Eső-fal arany színeiben. Mintha csak direkt eddig erre az epic pillanatra várt volna az első, 10 éve Kis-Gerecse bányáiba besétálásom óta.


Borbély Gábor:

Részemről meglepődtem, hogy mennyire motivált a csapat. Először így gondoltam, hogy majd lesz valami kis pilickázás meg ivás és buli, de amikor Marci és Bálint atom feszkóban osztják a bétákat és hogy kinek mikor mit kell másznia, akkor átértékeltem a versenyt.

Legalábbis a célját: megnyerni.

Az én taktikámon mondjuk mitsem változtatott, mert tudtam, hogy a Küklopsz, Kiberiáda (clean) lesz a cél, esetleg Fekete Péter, utána könnyebbek.

a nap már nyugszik de nekünk veretni kell tovább

business casual
Éjjel kettő körül keltünk, fél háromtól csapattuk 10-ig, ez az időszak nagyon durva volt, de egyben fantasztikus élmény is. Ekkortájt csillant meg az első reménysugár a győzelemre, mikoris Barabás kifigyelte, hogy csak Zsófi mászik már és ő is nagyon elkeseredetten üti a 7-eseket. Ez számunkra annak volt a jele, hogy megszorongattuk őket.

Végül az eredményhirdetésen hatalmas örömben törtünk ki, amikor a második helyezettet kihirdették, mert tudtuk, hogy ez nekünk a győzelmet jelenti.

Nagyon jó verseny volt. köszi a szervezőknek és jövőre ugyanitt!

A tavalyin én sem voltam, de az ideinek hatalmas löketet adott a versenyszellem, ugyanis tényleges versenyhelyzet alakult ki: a 12 óráson Zoli+Balázs vs. Ádám és Bence, a 24 óráson Halfmezkó vs. mi.

Jó kapitalista módjára a verseny javítja a terméket!
Csaptunk az eredményhirdetésen, 24 óra kemény mászás után sikerült bezsebelni az első helyet!

Külön gratula a Halfmezko team-nek ...


.. és minden résztvevőnek!
Külön díjas versenyzőnk:
ortó pont beírva

Nincsenek megjegyzések: