Itt a tavasz dagad a ...... Zalkar!

A hétvégére, sőt már a hét második felére is rossz időt mondtak. Miután sorra minden nap meleg és napsütéses volt, úgy gondoltuk figyelmen kívül hagyjuk az előrejelzést. Nos jól tettük. Míg vasárnap Bálint és Gábor az Ujjerős versenyen csapatták, addig páran Tardosra mentünk. Szívesen megnéztem volna a versenyt, de hát szikla volt a dologban ami prioritást élvez, plusz csütörtökön a régi törésem a kézfejemben egy kicsit megrepedt és mivel se zárt, se nyílt terhelésnél nem fájt kiakartam próbálni élesben mit bír.

Dávid, Zebra és én Kelenföldön szálltunk fel a vonatra, Domi pedig már Tatán várt minket. Neki sajnos szűk félév után ez volt az első normális sziklamászása, örültünk hogy végre újra látjuk. Tomcsi, aki pénteken repült haza Norvégiából( ahol nemsokára 3 hónapot fog eltölteni), már a bányában reggelizett magányosan. Kis kajálás mellett Domi mesélt a március eleji jeges-havas mászásáról, amikor is Istvánnal próbálták a Richterweg-et, ami elég durvára sikerült:

Én: -Volt halálfélelmed?
Domi: - Többször is.
Tomcsi: -Akkor az egy jó túra lehetett!:)

Tardoson már másztunk párat, így szezon eleji erőnlét-felmérésnek tökéletes volt. Kezdtem a Mohával, aminek az alja szokás szerint vizes volt, de legalább a lényegi fogások szárazak voltak. Az erőnlétem szerencsére elvitt az első no-hand-ig, fellélegeztem: legalább ez még megy. Tomcsi és Zebra eközben a Bástya-falon melegítettek, majd ezután mindenki a Mohát mászta. Közben érkeztek mások is: Barnáék léptek be a bányába. Ezután másztam a Styx-et, majd Dávid is felment rajta. Úgy döntöttünk jöhet a a Zergevadász.

Az erő-kitartásom itt már elfogyott hála az alsó peremes szakasznak és a köztesek elhelyezésének, így beleültem és utána a kunsztnál is lecsúsztam. Egy rövid pihi után ez is simán meglett, így nem kámpicsorodtam el annyira, tudtam hogy még nem a régi az állóképességem. Ezután Tomcsi jött, ő csak a kunsztnál ült bele vagy csúszott le, nem emlékszem pontosan, a lényeg hogy lazán Tomcsisan küldte. Zebra eközben az aznapi projektjét a Styx-et ostromolta oroszban de nem igazán érezte, ezért inkább lefeküdt aludni. Közben s srácok a Napekete direktben és az Acheron-ban felsőztek több kevesebb sikerrel valamint mászták a Csiga-bigát. Dávidnak nagyon adta a Napfekete, jól is ment neki, Domi maxereje pedig ahogy elnéztem nem sokat kopott. Egy út erejéig átnéztünk a napos falra "fotoszintetizálni" és hogy kipróbáljuk milyen a napon mászni de amint bekötöttem maga elment a nap és csak miután lejöttem bújt elő megint. Ezzel a jelenséggel nem tudok mit kezdeni, Szédítőn is ez ment. Közben Zebra is felkelt és egyből megnyomta a Styx-et felsővel, már csak az előlmászás hiányzott. Ennél megint elizgulta magát a mindenki által ismert projekt-láz miatt, de végül mentálisan lepihenve kimászta.

Domi fényképezésre készülve feljumározott a Csiga-biga kötelén én meg mentem egyet a Zergevadászon a kép kedvéért. Több fényképezés nem volt aznap; inkább másztunk ezért sajnos csak erről van kép.
Ezután az Acheron-hoz mentünk. Tomcsi most mászta meg először, látszott jó szezonkezdése van, amit utólag meg is erősített. Ezt az utat még nem másztam, így a lenti bétákkal sikerült átmozogni az alsó kunsztrészt, nem volt könnyű. Második nekifutásra átmásztam a nehezét, fogtam a nagy fogást és csak egyet kellett volna lépnem, hogy felálljak pihenni a pozitív részre de az alkarom ellentmondást nem tűrően bedurrant. Tomcsi rábeszélt hogy Csigavadásszunk, így kiszedtem a közteseket, majd legközelebb!
A Csigavadász is új volt, ezt már csak felsőztük. Tetszett, megérte mászni mivel technikás. Próbáltuk még a Zerge kunsztját,de ezt majd pihenten kell. Zebra még "Fékezetten reggelizett" vagy "Bajnokian habzott" nem tudni, de végül összepakoltunk és hazaindultunk.

A vonaton egyeztettünk Gáborral és a kihagyhatatlan kínainkban találkoztunk a jól megérdemelt vacsorára.
Tomcsi megemlítette, hogy a kínai kajába tesznek valami ízfokozót amitől enyhén függő leszel és az ízületeidnek sem jó. Nos ennek utána néztem, a vegyület a nátrium-glutamát(MSG/E621). Tényleg szinte minden kínai és japán kajába belerakják, viszont kb. minden hétköznapi élelmiszerben használják:felvágottak, üditők, húskészítmények, szója, chips, saláták, öntetek, fűszerekeverékek, zacskós levesek.... és természetes úton a sajtban és a paradicsomban is benne van. Számos kísérletet végeztek,de nem sikerült kimutatni semmilyen káros hatását és a sóval egy veszélyességi osztályba sorolták. Igaz apró töredéke az embereknek enyhén allergiás rá, amit pár összeesküvés-elmélet hangvételű cikk/oldal meg is lovagol és a profitorientált nagyvállalatok mahinálásának tekinti a kísérleti eredményeket. Szóval minden kínai-fan mászó megnyugodhat vagy leállhat az evéssel azon spilázva, hogy éppen mit kap be azzal a kakaóscsigával.

Ilyenkor álltalában megyünk aludni, de mivel 21-től tartottuk az első Egyetemi Mászókörös "klubestet", átbattyogtunk a Bercsényibe. Kis csoki, sör és kuki mellett sztrorizgattunk, beszélgettünk és az új egyetemi mászófal tervei is előkerültek amiken Gábor szorgosan ötletel. Nem voltunk az a a nagy tömeg, mint reméltük de azért így is hangulatos volt és több kaja maradt. Beszélgettünk a "korrekt" standépítésről és mindenki elmesélte egy-egy parás emlékét a mászással kapcsolatban.

Mindenki hasznosan eltöltötte a vasárnapot: versenyzett, sziklázott, szocializált és elkezdte visszahozni a formáját. A repedt kezem kivállóan szuperált, a vállam is egyre ritkábban érzem és a kínai kajával sem kell leállnom. Kezdek bizakodni.