"csajparti"

Itt a nyár, a jó idő teljesen megbolondít minket és már csak sziklákról álmodunk. Legalábbis Gábor biztos, mert ő invitált minket hétvégére egy kis sziklamászásra. A cél Tardos volt. Levlistán elég kevesen jelentkeztünk, gondolom még mindenki tervezési rajzok kupacában ül a koliszobában és utolsó erejét bevetve készül a leadásokra.

Vasárnapra egy öt fős kis társaságot sikerült összeboronálni. Móni, Anett, Domi, Gábor és Én vállalkoztunk az egynapos mászásra. A női többséget látva, a lányokkal már előtte este megbeszéltük a várva várt csajos hatalomátvétel részleteit. Míg Tardosra értünk, teljesen kikészítettük a fiúkat, de képzelhetitek, három lány összezárva, fáradtan, pajzán fantáziával megáldva, mit képes alakítani. Óóó igen, Gábortól maradt elszólás, ami félórás vihogásunk oka volt: "bárányász" (= juhász) és "a bárány áttelelt" (tudtommal ezt csak a virágok szokták) :D ezek a városiak... :P

imperatoris claustra montis

Egész nap jó időnk volt, csak egyszer ijesztett meg minket pár felhő és a belőlük lecsöppenő pár esőcsepp. A fiúk a mászáshoz tökéletes körülményeket kihasználva egy-két nehéz utat próbáltak. Domi a Zergevadászt és a Napfeketét mászta.

Domi épp a Budai kesergőben

Gábor a Budai kesergőt próbálta és kimászta a Zergét. Gratula fiúk!

Gábor a Zergében

Mi, lányok először a napos falon másztunk, kezdetnek egy 5ös körülit. Kiderült, hogy Móni és Anett először csodálhatták meg Tardos szépséges sziklafalait, sőt Anett teljesen "sziklaszűz" volt. Ennek ellenére Anett úgy kitolta első sziklaútját, mint annak a rendje, csak passogtunk Mónival. Aztán úgy döntöttünk, ideje gyakorolni az előmászást, mert én pl csak egyszer másztam egy 4es utat előbe és majd összeszartam magam tőle. Így Móni és én előmásztunk egy 4es utat.

Móni "felsétál"

Könnyed séta volt, komolyan. Egyáltalán nem paráztam és ennek nagyon örültem, minden félelmem elszállt, ami tavaly még bennem volt. Anett egyenlőre csak felsővel vállalta be.

Anett

Aztán nagy lelkesen bevállaltunk egy másik 5ös körüli utat szintén előbe. Én másztam mindig elsőnek, hogy feltérképezzem az utat. Ezt is simán kitoltuk.

Móni az 5ös útban

Majd a Szkéné-falon akartam mászni, mert hogy milyen kis fincsi utak vannak ott. Nem is tudom, mennyiért adják, nem valami nehéz, de szeretem, mert technikás. Az első akasztás eléggé magasan volt, a középső részen, néztem, ha lezúgatok, eshettem volna vagy 3 métert, szal inkább a fal jobb oldalán kezdtem. Iszonyat nagy megkönnyebbülés volt, amikor kattant a köztes, biztonságban voltam. Legalábbis azt gondoltam, mert az út nehezebbnek bizonyult, mint gondoltam és a második akasztás előtt lecsúsztam. Kb visszaestem a beszállóba. Eléggé beszartam, de marha jó volt, mert legalább estem előben is. Ez is kipipálva. Aztán kicsit középre traviztam és utána sima ügy volt. Az esetemet látva a csajoknak nem igen támadt kedvük ebben az útban előmászni. :D

Kifejlesztettem a mászás közbeni puccsítás technikáját :D :D

A nap vége felé nehezebb utakat is akartunk mászni. Bevállaltuk a Solymászt a sarokban. Én előben nem akartam vállalni, de Móni nagy bátran nekiindult helyettem. Az első akasztástól tartva megkérte Gábort: "Gábor, ugye beteszed nekem? - Móni, neked bármikor!" :P Már az út eleje kunsztos volt Móninak, de felküzdötte magát. Egészen az út második harmadáig bírta, de a köztes előtt kiesett. Szép nagy esés volt, ezt a térde is bizonyítja még vagy 2-3 hétig. Jött a B terv, nekem kellett felvinnem a toppig. A beszálló közelében én is egyszer beleestem, de utána már szépen kiment. Nem is fáradtam el.
Tudjátok, mire jöttem rá? Előmászni kurva jó. Sokkal jobban odafigyelsz a mászásra, a technikádra, átgondolod az utakat és nem "túléled".

A nap végén tartós durranásként a Pelét és a Moha és páfrányt választottuk. A fiúk is csatlakoztak, csak ők 2-3szor mászták meg :). Móni nagyon fájlalta a térdét, inkább elővett egy kis tanulnivalót. Anett a Pelébe ment bele. Több mint a feléig ki is tolta. Nem mondom, ez a csaj nem semmi, komolyan. Én a Mohát próbáltam. Nekem is több, mint a feléig gond nélkül kiment. Aztán éreztem, hogy lefagynak az ujjaim a hideg faltól és nem azért estem ki, mert elfáradtam, hanem mert egyszerűen nem éreztem, hogy mit fogok és mennyire. Aztán kis melegedés után továbbtoltam, de nem sokáig tartott, bedurrantam, kész voltam. Teljesen beleszerelmesedtem, szal kitolom, csak azért is.

A hazaút sokkal csendesebb volt, mindenki fáradt volt és éhes. Gábor a diplomamunkáját írta, mi meg a maradék erőnkkel Domit szórakoztattuk. :)

Így telt ez a nap, csajos túlerőben.