Gyilkos szúnyogok!

- mondta Flafi barátom a Zsombói Nemzetközi Boulder versenyen. Röviden csak Zsomboulder. Veszprémből szombat reggelre terveztük az indulást, konkrétan fél 6-ra. 5:50 kor anya ront be a szobámba, hogy Bálint, Balázs kocsija itt áll a ház előtt. Óóóúúúúú, - mondom - most engem meg fognak verni. Ami ruhát a földön találtam gyorsan felvettem, nem volt idő pipiskedni. Balázs rálépett a pedálra, bár nem dőlt meg a 2008as két órás rekord.

Az odaúton többször elkezdett csepegni- olykor gyengén, olykor nagy szemekben sokáig. Ahogy közeledtünk Zsombó felé egyre jobban nőttek a kételyek. Mi van ha lefújják a versenyt, vagy hogy fogunk így mászni stb. Zsombón sem volt jobb a helyzet. Bár sok ponyvát feszítettek ki a falak fölé, hogy az utak ne legyenek vizesek, a szivacsokat nem lehetett megmenteni.
10 órára kihirdetik a versenyzők indulási sorrendjét, sosem látott eredmény születik. Az indulók száma bőven meghaladja a 100 főt, csak a férfi mezőnyben 76 induló van. (össz: 182)
Míg a kicsik küzdenek, nekünk a délelőtt beszélgetéssel és pihenéssel telik. Megnézzük a falu nevezetességeit (egy kocsma), kiderül hogy épp falunapokat tartanak. Muszáj lőnünk párat. Én sikeresen elverek 600 Ft-ot a semmire, jó mondom elegem van, erre jön Andris, akiről kiderül hogy zsoldos katona valami francia hadseregben... :D

Soma repül

Ervin felügyel

 Volt pár mókás jelenet, vagyis nekünk az volt. Egy kisfiú első próbára a zóna után kiesett és azonnal sírva fakadt. Pihent egy picit aztán újra belement. A zónán már potyogtak a könnyek, a topon pedig bömbőlt. Azt hittem meghalok a röhögéstől...

 Ott vannak az ujjak rendesen...

Jól bemelegítek, nézegetem az utakat. Nem tűnnek nehéznek, jó technikásak. Fantasztikus, hogy Tabi mi pénzt beleöl ebbe a falba (és egyébként a versenybe is!), kibővült több új felülettel is, köztük egy hatalmas 45 fokos fallal. Hoztak még falakat Tatabányáról (Hoff) és Szombathelyről is. És mintha jövőre még szeretnének alakítani egyet s mást az amúgy is fantasztikus falakon.
Amikor megláttam az új felületeket nagyon elkezdett izzadni a tenyerem. Ez jó versenynek ígérkezik.
Tabi beújított pár száz új fogást, amik - mint a neve is tükrözi- teljesen a bleau-i kőzetre hasonlítanak. Fantasztikusan jó volt ezeken a fogásokon mászni, de tényleg szinte kényezteti a kezet.

Az első fél óra, nagyon hamar eltelt. Egy hosszabb travival kezdtem (13-14mozdulat), ami kellemesen eldurrantott. Két éve ezen a versenyen, Gáborral megkérdeztük Törpétől, hogy milyen szisztéma, avagy stratégia szerint mássza majd az utakat. Könnyebbtől a nehezebb felé, vagy fordítva. A válasz egy egyszerű "balról jobbra volt". Úgy gondoltam idén már vagyok elég erős és kipróbálom megy-e ezzel a bétával. Rögtön a második boulderrel megszívtam, a beszálló után kiestem. Mondom mi van ?! Lenyomtam egy peremeset, majd visszatértem. Hatalmas maxerő kellett a beszállóhoz és a Top is elég reibi volt, szóval azt hiszem "csak" negyedikre tudtam beadni. Egyébként nagyon figyeltem az utakra, többször is átnéztem kigondoltam a lépéseket, arra törekedtem, hogy az OS szintemen javítsak és minnél kevesebb próbából, vagy lehetőleg egyből meg tudjam mászni a kunsztokat. (Ugyanis a selejtezőben nem számított a kísérletek száma) Volt egy szép kis ugrás, amit másodikra sikerült beadnom. Volt még egy egyensúlyozós kunszt is, amiből kiestem elsőre, de másodikra már szétszorítottam a Toppot.

 A középdöntő második útja

Az első fél óra vége felé be akartam szállni egy plafonos útba, de egyszer csak bemondták hogy letelt az idő. Nem teljesen voltam tisztában a dolgokkal, ezért nagyon ideges lettem mivel azt hittem csak 2xfél óra áll a rendelkezésünkre és azt majd csak a másik pályán tölthetem el. Henya nyugtatott meg hogy 4x fél órát mászhatunk majd. Óhh mondom akkor minden oké, így 6 boulderrel zártam az első kört mint Stromi. A következő fél órában is nyomtam rendesen, teljesen le tudtam magam pihenni, egy bouldert nem sikerült csak megcsinálni a 10 ből, bár szerintem azt is be tudtam volna adni, de nagyon bőrgyilkos travi volt, és úgy gondoltam arra még szükség lesz a hétvégén. A harmadik fél órában Nándival ketten keztük el nyomni, ami nekem nagyon jó volt, azt hiszem én profitáltam belőle inkább, jó tempóval nyomtuk, húzott engem.
8-at lebüntettem elsőre, majd előbb elmentem pihenni. A másik kettő, (bár vicces hogy az egyiket könnyűnek tartottam nagyon, de rajtam is kifogott) egy kicsit nehezebbnek bizonyult.

 Csabi a középdöntő harmadik útjának zónáján, ahol én mattot kaptam.

Míg másztunk az eső szépen elkezdett csepegni, majd esni. Nem nagyon de folyamatosan, aminek következtében a szivacsok zöme tiszta víz lett, és egy út is teljesen elázott. Nándival úgy tudtuk kitolni, hogy egy kiló ziát odakentem a reibis fogásokra, és gyorsan letakartam őket hogy ne ázzanak el mire ő odaér. Az utolsó fél órának az elején inkább Borókával kiveséztük az érettségit, majd rávettem magam, hogy küldjek még pár próbát. Egy elég genyó reibis beszálló maradt a végére, amin ha nagy nehezen statikusan be tudtam szállni, az esőtől lecsúszott a lábam a lépésről. A cseh Martin Sifraval nyomtuk ketten, láttam hogy dinamikusan száll be, "csalva". Ránéztem a bíróra és kérdeztem hogy ez így normális-e? -Persze akik megcsinálták nála, ők mind így csinálták. -ÓÓóh mondom.. :D Kivettük az útból az egyetlen problémát. Levettem saját pólómat, ami még száraz volt valamennyire, és abban töröltem lábat, és ziát nyomkodtam a cipőm orrára. Pippa.

A végeredményben, ha jól emlékszem 20ból 18 utat tudtam megmászni, és egy zónát azt hiszem. Ami fontosabb volt, hogy tényleg figyeltem, hogy elsőre jókat másszak. Így azt hiszem a 18 útból 13-at elsőre másztam meg, kettőt másodikra, hármat pedig négy vagy annál több próbából. A selejtező után kicsit kivoltunk, mind fizikálisan, mind mentálisan. Az eső rányomta a hangulatát a hétvégére, amit még Barkó Csabi sem tudott teljesen feltámasztani. HEJJ!
A középdöntőbe Márk került be első helyen, 19 boulderrel. Én a hatodik helyen jutottam be, Balázs pedig a 19.-en. Az utolsó, aki a 20. helyen került be; 14 utat mászott meg.
Az esőből nekem is elegem volt, egy forró fürdőről álmodoztam. Este még Rollerrel és Frodóval bekukkantottunk a faluba és hát lecsúszott nekik egy-két sör. Áron pedig egy patagóniás vetítést tartott, s ismét elmélyítette bennem a hitet, miszerint nem való nekem a hegymászás és ezek az extrém körülmények. Az estét a fal belsejében töltöttük, bár sokan hamar feladták. A szúnyogok csak úgy özönlöttek. Talán az árvíz miatt szaporodtak így el, de hogy mitől lettek ilyen vérszomjasak, rejtély. A hálózsákom annyira összehúztam amennyire csak lehetett, mégis az éjszaka folyamán valahogy kilóghatott a kezem, mert reggelre tele lettem kiütés szerű csípésekkel.

 VB van vazze!

Elég hamar be kellett vonulnunk az izolációba, ami uncsi volt, aludtam, olvasgattam. Reggel próbáltam húzódzkodni egyet, de mintha ilyen görcsök akartak volna a kezembe állni, fájt és nem kevés izomlázat is éreztem. De mint tudtam, fejben dől el minden. Egyre jobban tisztult a levegő az izolációban, a végén már csak egész kevesen maradtunk. Öt embert magam mögött hagyva léptem ki az első kunszthoz. Jól átnéztem a kb. 6B-6C nehézségű első utat. Nem volt nehéz, de sok helyen el lehetett rontani és volt benne egy két gázos mozdulat. Nagyon örültem amikor a Topot megfogtam. Eléggé eldurrantam, de volt kb. 7-8 percem a következő mászásig, úgyhogy jól le tudtam ráznia  kezem. A második út sem volt nehéz, figyelni kellett meg szorítani rendesen. Az utolsó fogáson már éreztem az erőt. -Húúú ma kemény vagyok!- gondoltam. A harmadik boulder sem volt nehéz, leszámítva az utolsó mozdulatot. Zóna elsőre megvolt, de sajnos nem sikerült meghúzni a toppot. Még szépíthetek az utolsó úton, szal össze kell szednem magam. Norci gyorsan elmagyarázta a dolgokat, majd újra átszellemülve átnéztem. A végén gondolkodtam egy keveset, de végül rátaláltam a számomra megfelelő bétára. A nagy zseben a tetején, hatalmas meglepettség és boldogság áradt. Nagyon boldog voltam, hiszen a reggeli után nem gondoltam volna, hogy itt ma bármi érdemlegeset fogok csinálni.
Három top elsőre és egy zóna elsőre. Ez lett a mérlegem. Amikor végzek kérdezgettem Flafiékat, hogy mit másztak a többiek és kiderül hogy sokan mászták ezt vagy 4-et. Számolgattam egy kicsit és bár nem akartam elhinni, de már tudtam hogy nem lesz meg a döntő. Rengeteg edzésem és verítékem volt ezekben a mászásokban, és úgy éreztem hogy a döntőben is tudtam volna még valamit letenni.

Nagy izgalmaknak néztünk elébe, hiszen a döntőben ott volt Patkány, Papír, Márk, Széll Csabi, és ha jól tudom két román versenyző. Talán Nándi volt az aki még nálam is jobban megszívta, ő pont hogy lecsúszott, 7. lett. No meg persze szép hely ez a 8. , főleg ha hozzátesszük hogy 76 induló volt... :-)

A döntő nagyon érdekes volt. Lemásztak egy bouldert a srácok és aki a leggyengébben teljesített, az nem mehetett tovább. Az utolsó két boulderhez, Márk, Patkány és Papír jutottak el, ahol Papírt búcsúztattuk el. Az utolsó út a 45 fokos falon vezetett, olyan jó 10-12 mozdulaton keresztül. Márk úgy odabüntette, ordított a tömeg.

Gyorsan felhúztuk a mászócipőt és összeraktunk pár útban néhány mozdulatot. Nándi az egyik döntő utat első kísérletre odabüntette (senki nem tudta megmászni), és persze hogy szerénynek tűnjön elmormolt egy: -Jó de mire ők ideértek fáradtak voltak. -ot, ezt leszarjuk a szerénységgel együtt. Bitang kemény volt!

 Patkány a másik projektben

Gyorsan lezajlik az eredményhirdetés, mondjuk úgy egy órában. Márk nyeri a versenyt, éves összesítésben Patkány. Csajoknál Szilvi volt a legkeményebb, nomega  külföldi girlboy-ok... na mindegy. Márk, gyorsan megossza velünk tortáját, utólag is köszönöm.

Összefoglalva, lehet megköveznek majd érte, de a személyes véleményem az, hogy ez a verseny, a maga különböző formakincsével és útjaival (értsd: 45fokos falon utak, kisebb-nagyobb áthajlások, reibungok, peremek, ugrások) nálam az eddigi legjobb versenyt érdemli ki, és még az eső meg sok szopás ellenére is többre értékelem mint bármelyik Ujjerő boulder versenyt, ahol függőleges falakon varázsolsz. (de ez csak a személyes véleményem)
Itt most valóban elvált a vér a víztől, vagy hogy is szokták mondani?!

 junior-fiúk

Zsombó 2010

A képekért köszönet, Flafinak és Andrásnak! További képek itt és itt.