8 nap Rax

Elég keveset voltam itthon az elmúlt hetekben. Most, hogy végre hazaértem, megpróbálom a teljesség igénye nélkül vázolni a történteket.

Miután mindenki megszabadult a főváros illetve a felsőoktatás béklyóitól, kezdődhetett a várva várt tanévzáró bercsényis mászótúra. Kicsit elnagyolt volt a túra és szerények a lehetőségeink, a közel 20 embernek már a kijutása is nehézkes volt.

Július 4-én, vasárnap délelőtt Veszprémben vett fel kocsival Józsi, innen indultunk Ausztriába. Utasok: Julcsi, Zebra, Viola és én. Ekkor már a győri különítmény Fecó vezetésével a falakat ostromolta, de őket elkerültük. Mikor kiértünk, a Boda testvérek már vártak minket. Kis balfaszkodás után összeraktunk két partit: Zebra velem, Józsi a testvérpárral, Ágival és Judittal (Viola nem mászott velünk, klettersteig-et nyomatott). A kaiserbrunni kemping fölé magasodó Turmstein tornyon vezető 2 kötélhosszas West Side Story nevű 6- -os utat néztük ki délutánra.

Július 5-én egyik szemem sírt, a másik nevetett. Zebrával a Mit Göttlicher Hand nevű híres, hírhedt reibungtáblát néztük ki. Józsi levitt kocsival a preini parkolóig, Viola is jött, ő a Heid nevű klettersteiget mászta. A Heid beszállójáig kb 1 óra gyalog, onnan még kb 45 percet kellett (volna) szopni a törmeléklejtőn. Hát ez nem sikerült nekünk. Rossz utat választottunk, nem találtuk meg a Preinerwandplatte-t. 2 óra bolyongás után nem volt mit tenni, felmentünk a Königschußwandsteig nevű klettersteigen és a Seehütte-nél találkoztunk Violával. Fentről gyönyörű kilátás nyílt a hatalmas reibungtáblára és közel volt a beszálló is, elhatároztuk, hogy még egy esélyt adunk magunknak. Megint nem sikerült. A fal alatt álltunk, de az első nittet nem találtuk. Next time. Találtunk egy szép bouldertömböt, másztunk rajta, aztán elindultunk vissza. Ez már viszonylag simán ment, kb 3 óra gyaloglás után visszaértünk a kempingbe. Másra sem vágytam csak arra, hogy aludjak.

Míg mi a lábunkat koptattuk a többiek is megérkeztek és a Klobenwandon másztak ismeretterjesztő jelleggel.

Július 6-ára mi is Klobenwandot terveztünk: Zebra Ágival Nix für Suderer, Judit, Fanni meg én pedig mellette egy 5-öst (a neve XY Jug Weg, nem emlékszem pontosan). Kötélhiány miatt meg kellett várni Ágiékat, a többiekkel addig a Paganiniplatte nevű mászóiskolában nyomultunk. Az ösvényről néztük, ahogyan elkezdtek ereszkedni és vártunk a sorunkra, ekkor eleredt egy kisebb eső, amit Zebráék a nyakukba kaptak, mi meg egy híd alatt megvártunk. Nem ment minden simán az ereszkedésnél, sok idő elment, a mi partink aznap már nem mászott.

Aznap érkezhetett Dani és Timi, egyből rácuppantak a Vordere Stadelwandon készülő útra. A héten sikerült befejezni a Harnos Lászlónak szánt emlékutat, egy már meglévő úthoz építettek variánst.

Másnap, Július 7-én, Zebra is segített a fúrásban, mi pedig újra próbáltuk a Klobenwandot. Dávid Fannival, Judit velem, A többiek asszem King Kong Koarl-t tolatták. Juditot sikerült rábeszélni a Nix Für Suderer-re, ami kicsit nehéz volt neki, de hősiesen küzdött. Körbesétáltunk, lejöttünk és Ági Dáviddal tolt még egy 7- -t, szintén ugyanazon a falon.

Július 8-án Józsival (akinek ez az utolsó napja volt) és Judittal a Vordere Stadelwandon szemeltünk ki egy 5- -ost. Kis bizonytalanság után megtaláltuk de az útban eltévedtünk, nagyon növényes, meg tagolt volt. Így is 5-ös körül volt, de majdnem 6-os lett, nem tudom hogy milyen utat kereszteztünk. A fal tetején találkoztunk egy osztrák partival, velük jöttünk le. Tanultunk egy új szót: sanieren, javítani, felújítani.

Délután Robival és Dáviddal nekimentünk a Wasserwand-on a Vietnam nevű 7+ -os útnak (3 KH). A hely szépségét kár ragozni, nagyon szép volt. Vízből szálltunk be, mivel az oda vezető klettersteiget lebontották. Az utolsó hosszt Robi vitte, ebben volt egy kis meglepetés, szerintünk több mint 7-esért. Lentről a lányok szurkoltak.
Aznap egy kocsi hazament 4 emberrel, egy pedig éjjel érkezett, Tomcsival a fedélzetén.

Július 9-e a strandolásé volt, én nem másztam, inkább kíméltem magam. Tomcsi Domival mászott a Klobenwandon, délután meg Anettal és Ágival a Wasserwandon egy 6+ -t. Dede a barátnőjével túrázott.

Július 10-én a bercsényi mászókör eddigi legnehezebb nagyfalas útjának indult neki: Pandämonium, 9- (7 obl. 10 KH, 230m). A 10 kötélhosszból egy könnyű, 8 nehéz, egy meg kurva nehéz, pont a legutolsó. Az első 9 hossz is tartogat kemény 8+ -os részeket, de viszonylag jól leküzdöttük ezeket. Az első 6 hosszt Tomcsi vitte, az utolsó 4-et én, Domi végig másodmászott meg csinált jó képeket. Az uccsó hossznál kezdett utolérni a nap és a fáradtság, ez kifogott rajtunk, A0-al mentünk csak fel. 9- -ra adják a végét, de én csak 3 fogást találtam benne, számomra elképzelhetetlen hogy idén megmásszam egyben az utat, talán külön a végét, nem tudom.

Július 11-ére kinéztünk egy 8-as 5 KH-as utat: Nebel von Avalon (7, 8-, 8, 8, 7-). Domit és Robit is érdekelte az út, de végül csak ketten indultunk neki Tomcsival. Az első hosszt máshonnan indítottuk, azt Tomcsi vitte, utána a többit én. Elég fáradtak voltunk, de én így is élveztem. Érdekes módon nem a maxerőt, hanem az állóképességet hiányoltam, jó volt összerakni a mozdulatokat, de sokszor beleültem. Nagyon technikás mozdulatok, szép kőzet.

Ezután összepakoltunk és haza indultunk. Julcsi, Domi és én Tomcsi kocsijával, a többiek még maradtak. Én Tapolcán a vasútállomáson szálltam ki a kocsiból, innen hazavonatoztam. Kb este 8-ra értem haza és egy jó vacsora után már csak egy kis békére vágytam.

Az igazán motiváltak bicajjal járnak

Fanni és Judit a nagyon "csúnya" táborhelyünkön

eKe és a kőbaba

Julcsi megint sokat beszél