EFOTT

A félév vége felé Dani elnök úr felkérést kapott, hogy az egyetemi mászókör képviselje magát az EFOTT fesztiválon a BME-s sátorban. A feladatunk az általános szervezési dolgok mellett a rekeszépítés volt, ezzel színesítve a sátor programját.

Négy ember kellett tőlünk: Móni, Robi, Dávid meg én voltunk a csapat. Ez a projekt sem volt túlszervezve, nagyon az utolsó nap jöttek össze a dolgok, ráadásul mi Ausztriában hédereztünk (offline), mialatt a szervezés folyt. Hétfőn (07.12) közölték, hogy nem lesz rekeszépítés, sebaj, vittük a slackline-t, azzal majd elleszünk.

Én hétfő este érkeztem az orfűi kempingbe, ekkor még nem volt ott semmi, a sátor főnöke, Rummy aznap estére ígérte az érkezését. Móni még előző héten kiesett, Dávid meg szimplán nem jött el, Robi keddre mondta hogy jön. Rummy éjfél körül hozta le a cuccokat, kipakoltunk, aztán ő még bement a többiekért Pécsre: Nonó és Dönci, a VIK képviseletében.

Kedden kaptunk (ingyen) karszalagot, meg összedobtuk a sátrat, bár még sok minden úton volt, hogy teljes legyen a komfort. Mellettünk az ELTE és a Corvinus díszelgett a medencéjükkel, napernyőikkel, hintaszékekkel, meg répával. Nekünk ezzel szemben a fő attrakció az ingyen vízipipa volt, emellett ördöglakat, gombfoci meg slackline. Volt egy villanyrezsó is, ez is fontos szerepet kapott, ezen izzították a szenet a vizipipához, meg főztünk paprikás krumplit.

Robi kedden este érkezett, megmutattam neki a dolgok folyását. Egy átlagos nap úgy nézett ki, hogy találkoztunk a sátornál reggel (délelőtt), kicsit gatyába ráztuk a helyet az előző esti buliból, kifeszítettük a hevedert, aztán estefelé, amikor már sok részeg volt, akkor beszedtük. Innentől kezdve a mi dolgunk effektíve megszűnt, a sátor 10 körül zárt, addig ment a duhajkodás, de nélkülünk, mi inkább a TTK-sokkal, évfolyamtársainkkal buliztunk.

Az első két nap elég ergya volt, de péntek-szombaton azért jöttek páran. Kicsit álldogáltunk a slackline-on meg mutattunk pár trükköt, hogy csábítsuk az embereket. Néhányan lelkesek voltak, de egy mászón és rajtunk kívül senki sem tudott 3 lépésnél többet megtennni rajta. Nagyon kiütközött az, amit már az első slackline-os élményeinknél tapasztaltunk: nem kell más hozzá csak koncentráció meg gyakorlás, de abból sok.

Nem volt könnyű napközben elverni az időt, hőség volt. Szerdán bementünk Pécsre, Intersparba, meg szétnézni kicsit, csütörtökön főképp a civil sátrakat látogattuk, pénteken meg strandoltunk meg medvehagymás pogit ettünk (lájk). Szombaton egész nap a sátornál voltunk, amíg el nem törtük a heveder racsniját, eddig tartott a móka, reméljük valami ügyes kezű gépész megoktrojálja nekünk.

A civil sátrak tetszettek a legjobban, az iváson meg koncertezésen kívül ez volt a legnépszerűbb tevékenység (számomra a legértelmesebb mind közül). Voltunk buddhistáknál, EU-soknál, anti-drogosoknál, barlangászoknál, megnéztük a pécsiek mobil mászófalát, játszottunk vak memória játékot, meglátogattuk a kartársakat a nukis sátorban, remélem nem hagytam ki semmit.

Az esték számomra elég langyosra sikerültek, hajnali 1-2-kor már aludtam. Nem tudom hogy a fáradtság vagy a motiválatlanság miatt. Valahogy nem volt kedvem a koncertekhez. Találtunk egy jó helyet, a fesztivál területén kívül, de közel a bejárathoz, ahol 200HUF volt a hideg dobozos sör (nagyon lájk). Ez gyakorlatilag megoldotta az estéimet, pár darab lecsúszott és többre nem is vágytam.

A szombat estei összepakolás elmaradt, etilalkohol túlzott jelenléte miatt. Vasárnap reggel mindenki elhúzott, Robinak ment a busza, Nonó is bement Pécsre, Dönci kidőlt, végül Alexa (GTK), Rummy, Tüdő (Kandós villamosmérnők) és én pakoltunk be Rummy kocsijába. Amikor beértem Pécsre még találkoztam Robival meg néhány kollégával, vártunk a buszunkra az Árkádban, aztán kezdődhetett a 4 órás buszozás haza. Végre haza.