L'Avenir c'est Nous

A hideg istene úgylátszik időszakosan nyugdíjba vonult, döglesztő hőség uralkodik. Elég pár perc ebben az enyhe >35°C ban, és már csorog rólad az izzadság. Mivel délelőtt dolgozóban vagyok, így muszáj volt egy olyan közeli helyet találni, ahol beadható egy délutáni estébe nyúló kis sziklázás. Így esett a választás Dörgicsére... :)

no hand rest

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály

A főnöktől sikerült előbb elkéretőzni, így megebédelve egy korábbi busszal  hamarabb leértem Balatonfüredre, ahol a Borbély kúria fogadott. Gyors pakolgatás után elkészültünk, és bár nem néztünk ki Tour de France versenyzőknek, mégis nekiláttunk a hullámzó hegyek és völgyek alkotta tájnak. Az ádámkosztümöt csak egy nadrág takarta el, még is őrjöngő ez a nyári hőség. Elég sok emelkedő volt odafelé, már előre örültem a visszaútnak. Negyed hatra már a szikláknál voltunk. Gábor beszerelt. Minden mászást egy kis kényszerpihenő követ, nem lehet megmozdulni a hőségtől. Más időt képzeltünk ide, csak passogunk, biztos hogy jó helyen vagyunk?! Toprope próbálgatjuk a Malájt és a Dilemmát. Vannak gondok, nem kicsinyek. Fölmászok a Dilemmán, bár dillemázok rendesen; itt valami nem oké, így max 7b+/c re éreztem és a Pisti nem nagyon szokta félrelőni a nehézségeket. Akkor mi is van ?

Csak másnap derült ki hogy nem teljesen az útban mozogtam, jó volt tanulópénznek és legalább tudom, hogy ezt bírom állóképességgel. Kis idő-kis mászás. Gábor nyomja a Malájt, és bár szerinte nagyon nyögvenyelős volt, szinte minden mozdulat összeállt. Kilencesért kemény is lett volna, most hogy már tudjuk 7c+ talán máshogy állunk a kérdéshez.
Otthon a Rakott káposzta és a tejfölös tészta várja a holdfényben hazatekerő mászókat.
Egy biztos, még vissza kell jönnünk ide, egy másik, egy hidegebb időben.