Égből pottyant Merkenstein

Történetesen épp biliárdozom egy hóeséses péntek délután, amikor csörög a telefon. Már jó egy hete rá vagyok pörögve a Rákosligeti versenyre, most majd büntetek. Laci hív, hogy jó lenne valamit mászni hétvégén, ráadásul előző nap, amikor Balázsnál csapattuk Márkón is dumáltuk, hogy valamit jó lenne. Pár telefon oda-vissza és már meg is alakult az öt fős csapatunk Merkensteinbe! Barni, Tibi, Laci, Pisti és én. Pisivel Veszprémben szállunk be, a többiek a hősök, már a koránkelést nézve. Full Motivation! Nagyon jó időt megyünk, nem sokkal 10 után már gyalogunk felfelé. A jó 20-30cm hó mellé mínusz 3°C társul. Gyorsan melegítünk Uga Aga Iga és társain. Barni letolja másodikra. Szinte mindegyik útba belemozgunk ami az áthajlásban található.

Laci és a "Téli Berek"

Talán Laci a legkitartóbb, utoljára még a szikla.hu -s korszakban volt itt. Bezony videokazettán már elkopott volna a szalag annyit néztük, s csorgattuk a nyálunk. 6Ctől 8A ig mindenbe beleszagoltunk, de nem volt túl sok siker. A hideg olyan robotossá tette az egészet. (Ahogy Malek Miklós mondaná; az elején jó volt, de aztán valahogy megtört az egész és nem jött át.) Az elején még éreztem az erőt (és a meleget) de ez hamar alább hagyott. A legkritikusabb, ahogy a lábunk fázott. A kezem nem is, teljesen jól bemelegedtem, de a lábam szörnyen átfagyott. Még a zoknit is nehéz egy kőkemény csonkra felhúzni. Bárhogy próbáltuk melegíteni, teljesen csak a napsütötte visszaúton jött belé a vér.

Bár a kín és a úgymond; üres kézzel való hazajövés után is azt mondom, teljes mértékben megérte, a jó társasággal és megfogadom mint már annyiszor: ide többet hidegben nem jövök!

Szóval akkor mikor is legközelebb??? :)