A lehetetlen lehetséges

Körülbelül 2 hónapja, Robi hatására, egy sörözős este alkalmával megfogadtam, hogy indulok a debreceni félmaratonon. Ami azért furcsa, mert egészen két hónappal ezelőttig biztosra vettem volna, hogy soha életemben nem futok le egyszerre 21km-t.

a mászókör keletre megy

Robi és Ákos a teljes távra neveztek, Ákosnak ez az első Robinak immár a második maratonja.

Az edzésterv:
heti kétszer futottam, Kopaszi gát vagy Orczy kert.
kezdetben fél órát, majd fokozatosan növelve 1 órát.
A verseny előtti héten egy 50 perc, egy 55 perc és egy 60 perceset futottam,
a verseny hetén egyszer futottam fél órát.
Valamennyire figyeltem az étrendre is: sok tészta, kevés hús, magnézium és kalcium pözsitabi.

Persze az edzéssel az étvágyam is megjött (túrós péksüti fétis), de nagyságrendileg többet nem ettem.

Robi kb heti 2-3-at futott, asszem kb 1 órákat, Ákos pedig Daniékkal heti kétszer Gellérthegyet tolt.

Mindennek az eredménye:
Ákos 3h58m
Robi 3h47m
én(féltáv)1h57m



Az eredményekkel mindenki nagyon elégedett volt, Robi sokat lefaragott a 4h10m-ből, Ákos behozta 4h alá, én 2h alá. Úgy látszik edzéssel TÉNYLEG el lehet érni dolgokat.

A verseny után persze hatalmas kajálás Robiéknál, kis filmnézés, alvás. Fejenként két sörig tartott az este. Mindenkinek a térdét viselte meg legjobban, még most sem 100-as, tegnap este meg saját, fájó tagokkal megnehezített öregkorunkat láthattuk. Vicces volt ez a kis előretekintés.

eredmények itt
képek itt