Hippik éjszakája

Híd fejlesztése a Jerő-ben [1]

Az első óriási különbséget a Baross utca és a Mester utca között sikerült -sajnos- elég gyorsan, már az első héten leszűrnöm. A Mester utca a pezsgés, a lehetőségek, jóllakottság, tivornyák utcája ahol mindenre van lehetőség. Ha elindulsz sétálva befelé a körútról, gyakorlatilag az első km-en 4 gyros-ost és 3 pékséget találsz Sparral, és a kedvencemmel: rózsaszín alapon a felirat: édesség és illatszer diszkont. Valamiért minden hihetetlenül olcsó ezekben a boltokban, mindig kigyúrt formák pakoltatták a cigány asszonyokkal az árut: betonbiztos alvilági kereskedelem beintegrálódása ez a törvényes és papírforma szerinti világba, ahol nem is gondolná az ember hogy 500Ft-ért Segafredo kávét lehet még valahol kapni. Itt lehet. Sőt Snickerst is 99Ft-ért, ezt még  Blaha aluljáró se múlja felül. De vissza, a Mester utca: befelé sétálva a bal oldalon 3-4 étterem található, magyaros ételekkel is változó árakban; okosan az egyetemistáktól a vállalkozókig minden réteg megtalálja itt a saját kis kuckóját és ízvilágát, melyet magának és a pénztárcájának is színpatikusnak tarthat. Jobb oldalon pedig csapolják a szeszt, a késdobáló kocsmák szinte egymásba érnek. Gyakran láttam amint reggel a mosószeres vízzel locsolják az éjjel szétvizelt járdákat. Kemény színház ez: míg a jobb oldalt a megkeseredett melós-réteg áriákba folytja az élet bánatát, addig a bal oldalt a gyros illatban csinos lányok cipői kopognak a flaszteron, kiket szedett szemöldökű diszkó patkányok kísérnek, de néha megjelenik egy két hátrazselézett hajú magát kikupálódottnak tekintő roma is ingben és színes vászonnadrágban.
És akkor íme itt a Baross utca. Jobb oldalt van ugyan az ország legjobb Gimnáziuma a Fazekas, de lényegében semmit nem tudok a pozitív oldalon felsorakoztatni. Boltok nincsenek, egy dm-melyre kiragasztották az ajtóra nagy betükkel: Minden lopás rendőrségi feljelentést von maga után! A betűk figyelmeztetnek:  ez valóban már a VIII. kerület. Még mielőtt lemenne a nap: a boltok bezárnak. Én nem is értem, az összes bolt 6-7 órakor lezárul: 10 lakat és rács alá kerül minden emberi fogyasztásra való termék. Bár már egyszer megjártam most mégis úgy gondolom, megyek egy kört talán valami nyitva lesz. Csütörtök délután futottam 16km-ert, - még ha nem is gyors tempóval- a szervezetemet már ismerem annyira, hogy ha most nem sikerül egy kis szénhidrátot bevinnem a sport után és éhesen fekszem le... ha másnap egész nap a hidegben leszek az biztos, legyengült szervezethez, betegséghez vezetne. Emberi fogyasztásra alkalmas ételt kell találnom, most este és minél előbb. Bár zárva vannak már elvileg, de az araboknál ég a fény. Nagy levegőt szívok kint, majd benyitok a füstbe.
Hatan-heten lehetnek a max 10 négyzetméteres helységben, ahol én vagyok az egyetlen európai. Nagy nehezen sikerül megalkudnunk az árban, jöhet a választék. Utóbbi nem sok. Szemezgetek a rosszabbnál rosszabb lehetőségek között, rémképek vannak a szemem előtt ahogy has csikarva távozik belőlem ez az "étel". De már nincs visszaút, kelepcében vagyok. Döntenem kell. A hátam mögött talán rólam, talán politikáról, talán bármi másról folyik a téma, mindenesetre szúrnak azért és néha nagyokat nevetnek. A TV-ben az arab felirat balról-jobbra megy, én kezdem egyre megszeppentebben érezni magam, végül azt mondom a fehér babból kérek! Mivel a rizs elfogyott, a krumpli pedig olyan ramaty állapotban nézett ki, hogy konkrétan féltem hogy kimászna a tányéromból, inkább az utolsó lehetőség felé böktem. A kirakati világítás le volt már kapcsolva így a félhomályban kémlelve csak remélni tudtam hogy nem valami macskatáp szerű püré lesz amit elém raknak. A rejtély végül nem oldódott meg: valami átmenet a bulgur és tarhonya között került az elviteles tálkába. A megkönnyebbültség érzése öntött el amikor kiléptem a hidegtől szikrázó éjszakába. Nem bírtam ki hazáig, s úgy döntöttem ebben a kerületben a legjobb ha felveszem a helyi szokásokat. Így hát megálltam és az utcán és nekiálltam befalni a fehér babot a lámpafényben műanyag villával, s most először éreztem át végleg: szakítottam a IX. kerülettel és egy új időszámítás vette kezdetét. (…)
Reggel újra Baross utca, de most nem az iskolatáska van rajtam, hanem a Beal. Fél 10 Székesfehérvár, hamarosan megérkezik Barni. Már a buszon azon gondolkodtam, hogy Barniban az egy nagyon jó tulajdonság, hogy a mászót mindenképpen kibillenti saját komfortzónájából. Engem is másokat is. Persze aki nem szereti ezt a kibillentést, annak ez szembe szúró lehet, de én hihetetlenül élvezem a stílust, az eszmecseréket és hogy egy ilyen Barnival való találkozás valóban sosem tudhatod hogy végződik. Így álltam a mászó naphoz, s az estéhez is.

 

100% Natur... semmi szintetikus

 

„Sztiki” után érünk a parkolóba, majd fel a Tojás falhoz. A nap égető szúrása kellemes és meleg energiával tölt fel, balzsam az arcra melyet a hétköznapok nap mint nap karcolnak. Hamarosan előkerülnek cuccok és Barni kijelenti van egy kötél vagyis inkább biztonságtechnikai motyó, amivel állítólag lehet mászni félig elöl, félig solo, félig önbizti formában. Rám van kötve a kötél vége, de most nem én mászok, én csak a tőkesúly vagyok. Barnin van a kötél másik fele, egy grigrin átfuttatva. Felfelé menet akasztgatás és küzdés hogy jöjjön a grigriből a kötél. Ultimate psziché javítás.

Grigris akasztással küzd Barni.

 

 

Miután a Crasy Dasi-ék tömbjét átmozogjuk önbiztosítással (croll), - hogy hosszabb legyen kis betraverzálásokkal - minden féle variációkban a fenti részre én elérkezettnek látom az időt a múltkor már kétszer átmozgott Maya-hoz. Barni bevesz közben rágyújt egy cigarettára. Ez őt is és engem is megnyugtat. Köztesek rajtam, egyszer felnézek, egy nagy levegő: na itt most felmegyek. Most is a harmadik akasztásnál szívózott velem az út, de sikerült lényegében stabilan, RP stílusban megmászni - ezt a hazánk egyik legrégebbi 9- os útját. (Gaba, 1989)
Barni lentről kitalált valamit, aminek úgy gondoltuk némi empíriát szentelünk és végül megszületett számunkra gesztes leghosszabb és talán legszebb formakincsű, fogáskészletű útja: a "Piros kellemes".

A végig jól nittelt variáns-ra Gabo másnap egy 7a erősített meg, Borbély Gabi szerint pedig a Patyomkinnal vetekedhet. Szóval ez úgy megy, hogy beszálló a Sátántangónál, annak akasztjuk is az első nittjét, majd elkezdünk balra harántolni, a kisplafon mikroalsósain és pocakon található peremeken keresztül a Fat Cat-be, annak is akasztjuk a nittjét, majd tovább balra a Fátylas Maya harmadik akasztásába, és végül az egyujjasokon keresztül a Nazca utolsó nittje és kimászás.
Erre nekem sem elég egy próba, sőt az alsó boulderes felállás miatt 7a+ is simán rámondanék. Végül mindketten akasztjuk a standot, nem kis öröm félmeztelenül a napfényben végrehajtani ennek a szürke falnak a koreográfiáját melyet a természet teremtett. Balett ez nem más.

vonalvezetés

Egy nagy segg - belekezd a feladatba

béta - mondások

alsós (kulcs)fogáskészlet

a kunsztmozdulatokat rejtő pocakocska

Beke megmászás

és a kimászás előtt

 Az utolsó mászásom is egy variáns féleség lett, a Bumeráng környékén. Két egy nittes hetes vagy 7+ út megy itt nem is tudom, és a közöttük lévő pocakon megy itt is a varázslás, a hetessel kezdve, majd a 7+ végével. Olyan 6c lehet ez a „Dűne verzió”.
Alig több mint 4 órát töltöttünk a falaknál, ennek ellenére vagy 7-8 utat másztunk meg (fejenként!), ám a nap itt még korántsem ért véget. Székesfehérvári masszőr, majd autoszerelő, Szabadbattyán, majd Vastag Csabi és Budapest. Nem kívánok sok szót szólni, Gabika egy 80-as évek-beli Farsangi partit szervezett, ahol kívántunk megjelenni. Pár kép, de jobb ha az itt történt dolgok itt is maradnak.

 

bűntudat nélkül - hízásra hajlaméknál

"wow shit, lord, Jesus!"

peace, love

 

két 8c+ mászó egy képen a 3. kávé után

pörög az after reggel...

Nem tudom mik jönnek még, vészesen fogynak a szép és nehéz utak gesztesről, persze még van pár adósság a Bánya falról és a Kristály falról is, de sok új utat már nem fog jelenteni számomra, és nem szándékozok annyira ilyen variánsgyártó buziba átmenni. Turul-sziklák lehet a következő napsütötte péntekek helyszíne, Transz ismétlésre is rá lehetne szikkadni, illetve a boulderek, ha megmarad a száraz hideg tél. Pörögnek az edzések és a napok is. Másodszorra tolom a korlátlan Ujjerő-t, szokásos esti túró evéseket és edzésterv szigorú követését. 

most kezdődik az egy hónap edzés 73.8kg

 

Soma blogjára már egyszer felhívtam a figyelmet, most megteszem még egyszer.
Kepp your eyes on the stars and feet on the ground-
Végül 8,16 km-t futok 45 perc alatt, kevés szinttel. Eddigi legjobban, poénul hangzik, de én nem vagyok nagy futó, legalábbis eddig nem. Idén többet fogok futni is, csak mert jó! Tudom, hogy sokat fog ez még jelenteni, sok nyolcassal kezdődő utat, ha most nekiállok futni keményebben. De ebben nem is ez motivál. Valószínűleg kevésbé eldurranva fogok érkezni mondjuk a Deadline-ban a boulder betéthez, vagy mondjuk nem lesz annyira savas az alkarom a Zedben a bástyán, de ezek csak apróságok. Futni most azért futok, mert jó, tetszik és szeretem. Nem is akarok rá a sportmászó edzéseim részeként tekinteni. Talán csak annyiban, hogy több motivációt adjon hozzá. Más mozgásforma, másban is fejlődés. Ez még nagyobb lendületet adhat.
Ennek a blognak az írásával is így vagyok. Mondjuk egy tripet ha "leírok", muszáj, hogy ismét végiggondoljam a történteket, ennek következtében újra átélem a jó élményeket, és ez löketet ad.