A pokolnak völgye

Egyszer egy osztrák, nem mászó embernek meséltem Höllental-ról, hogy milyen jó hely, lehet túrázni, mászni, patakban fürdeni. Első reakciója ez volt:
- Szép kis név.

Ugyanis ezt jelenti: a Pokolnak völgye. Addig bele sem gondoltam.

Aug 10. hétfő, Sziget, Robbie
Uhh, hát ez külön megérne egy bejegyzést; életem első Sziget fesztiválja, Robbie napijeggyel.

Csütörtökön indultunk Ausztriába Miskóval és barátnőjével: Ágival. Kedden még cipőt vettünk Rékának, szerdán átvittük a malacokat Réka egyik barátnőjéhez, aki vigyázott rájuk, amíg távol voltunk. Csütörtökön Réka dolgozott, úgyhogy nekem kellett bevásárolni, meg összekészíteni a túracuccokat. Robi teljes parában hív fel, hogy rossz időt mond az előrejelzés, lehet hogy végig esni fog.
Szóval mérsékelt mennyiségű kapkodás és idegeskedés árán sikerült elindulni csütörtök este Höllentalba.

Nagyon vártam ezt a túrát, abszolút kikapcsolódás és móka. "Barátnős" túrát terveztünk: via-ferrata, túrázás, kis mászás. Amint azt a rendes/rendszeres BHSK olvasó tudja, imádom ezt a völgyet, nehéz is ezt szavakba önteni; ez az én fesztiválom, nekem ez az Island of Freedom.

Pénteken megnéztünk egy spotszektort: Wasserfall Klettergarten. Amint az a nevéből kiderül, van ott egy vízesés.

Jó kis szektor, szép a vízesés, tele van könnyű, jól nittelt utakkal. Réka felavatta az új cipőjét.

A lila színkombinációt a North Face túracipő teszi teljessé.

cipők balról jobbra: LaSportiva, szar, LaSportiva, nagyon szar

Robival még megnéztünk egy másik sportszektort, most nem tudom a nevét. Ott belepróbáltuk egy vérmes 7c-be, aztán megmásztunk egy 7a+ -t.

Szombatra via-ferrata-t terveztünk. Reggel összeszedelődzködtünk aztán amikor már a Großes Höllental-ban voltunk, akkor eleredt az eső.

Vártunk egy órát és mintha mi sem történt volna, tovább indultunk. Sok gyaloglós betét volt, ami majdnem hogy nehezebb volt, mint a drótkötél meg a létra, de nagyon szép kilátást kaptunk. Az út egészen a raxi fennsíkig ment.

kellemesen elfáradtunk

Vasárnapra bizonytalan volt az idő, de szerencsére nem esett reggel, szóval nekiindultunk a Schneebergnek.

Réka itt már sejti, hogy ez megint fájni fog

Kb 1500m szint a Weichtal háztól a csúcsig, útközben sokszor megállunk kisebb-nagyobb kajálásokra, pihenőkre. A Kientalerhütténél felmásztunk a sziklatoronyra.

A hüttétől még mindig vagy 800m szint volt hátra.

célegyenesben, ahol elfogynak a törpefenyők, innen még mindig kb 200m a csúcs

itt már bajok vannak

örömködések a csúcson, Robi rövidgatyában

kicsit bizonytalan volt az idő, de szerencsére nem esett

Lefelé ugyan könnyebb volt, de a azért az is megkérte.

Lefelé menet szedtünk a malacoknak madárlátta füvet, hogy ők is belekóstolhassanak az alpesi hangulatba.

Este buli volt. Ági szülinapja és a Schneeberg mászás örömére megbontottuk az aszút és sütöttünk pillecukrot.

pillecukor nyárson

Aszú a Pokolnak völgyében from Izer Bálint on Vimeo.

Hétfőre virradóan jött a legnagyobb eső. Reggel 10-ig esett, de utána kitisztult. Gondoltuk, ezt a napot beáldozzuk sportmászásnak és felmentünk Schattenreich-be. Itt sikerült is a legutóbbi projektem, a Take It Easy 7b. Robi először csak passogott benne, de aztán ő is összerakta. Robit sajna sikerült beleengednem egy faágba, ami kicsit felnyársalta szegényt. Pont az utunknál volt egy fa, ami leeresztésnél nemvárt meglepetéseket okozott. Nagyobb sérülés nem lett, de ha valaki egyszer arra menne egy fűrésszel akkor megköszönném...

Ági ezalatt túrázott, Réka meg olvasott, nekik pihinap volt.
Este megérkezett a Győri csapat.

Kedden Rékával egy nagyfalas utat szemeltünk ki, Robi meg túrázott Ágival. Sajna az utunk egy picit nehéznek bizonyult, úgyhogy lejöttünk belőle.

előtte

utána

Délután még szemügyre vettem az egyik híd alatti utat, amit már annyiszor nézegettünk.

Régi nittek vannak benne, de egy kivételével azért tartanak. Az út vízszintesen indul, a tömb jobb széléről, traverzál balra, majd egyre felkanyarodik és kiér majdnem az úttest mellé. Réka a fáról beeresztett és felsővel próbáltam. A felkanyarodó részt össze is raktam, de attól tartok, hogy a neheze a travi. A biztosítás kicsit kérdéses, csak tippelni tudok hogy hogyan gondolták, mindenesetre hajó nélkül nehézkes. Szóval egy részét összeraktam, az előlmászós próba meg még várat magára (nameg egy vállalkozó kedvű mászótársra).

Szerdára már elkezdtek gyűlni a sátrak, eszméletlen szezon van, amikor ideértünk, akkor tele volt a hely. Hét közben azért kiürül, de az sem tart sokáig.

egy méretes példány

Die nächste Stufe, 4.kh

Robival zárás képp egy nagyobb falat nagyfalat (hahaha) néztünk ki: Die nächste Stufe 6c, avagy a következő szint. Gyorsba megmásztuk délelőtt, én vittem a kulcs hosszt, ami meglett OS, nagyon szép, velős út. A lányok túráztak kicsit, Réka virágot szedett a malacoknak, délután összepakoltunk és irány vissza a civilizációba.

Itthon rosszabb idő fogadott, mint Höllentalban.