Bandacsata, de jó is az.

Ez a bejegyzés nem a Bandacsatáról fog szólni. Egyszerűen néha úgy érezheti az ember - (vagy a sziklafanatikusok többsége inkább), hogy amikor a tavasz a fagyok után először megmutatja arcát, és verőfényes napsütésben lehet félmeszkó mászni... - hogy bűn teremben a ziaporban fulladozva mászni.

Makacs volt a múlt heti időjárás, bár a felhők közül néha előkukucskált a nap, azért tartósan csak a hét vége felé láthattuk árnyékunkat. A hét elejétől motivált egyeztetés folyt Marcival, hogy tudjuk lehozni a köteles és boulderes hétvégét egyszerre. A megoldást a Bajusz Balázs jelentette, aki a miskolci Tóth Robi és vagy 6 pad társaságában volt hivatalos a vasárnap tartandó évadnyitó Szentbékkállai boulderezésre. A szombat reggeli korai indulás bizony kemény próba elé állított, amit mindig megkérdőjelezve fogadok a párnák között amikor ébreszt a telefon. De ez a kis reggeli kellemetlenség a nap folyamán szépen lassan megváltozik. Amikor 10órakor már a sziklák aljában vagy, akkor pedig már teljesen úgy érzed nagyon is megérte a korán kelés, így még itt az egész nap, pláne ilyenkor amikor amúgy is korán sötétedik, az amúgy is „árokrendszerben.”

Mikrokozmosz tekintélyt parancsoló formakincse

Tavaly nyáron merült fel bennem: Ki a fene az a Németh Rudolf.

Lili a 6a+ standjában, Rudi a tízezer kunsztjánál

Mindennapi alpinizmus 6a+. Szerintem best utak egyike Magyarországon a fokozatában(+oldschool gradesystem...), ha itt vagyok mindig mászom.

Marci és a 8a

Kezünkben a Bakony szikláin új kalauz, melyet Gabáék készítettek, úgyhogy ezzel felvértezve megyünk Kő-árok szikláinak bal oldala felé, pontosabban a Betyárles „szektroba.”

Első utamnak egy hatos fokozatot választok, ennek több oka van. El akarom kerülni az erőlködést, a parázást, csak élvezni akarom az on-sightot, ahogy fogynak a méterek és a köztesek az oldalamról. 

Izer média elindult, lent éppen fához kötnek a srácok...

Nem így történt.

Kő-árok mindig tartogat valami kis meglepit. Kezem és a napsugarak is szinte egyszerre érintik meg a falat, de nem tudom kiélvezni a reggeli fényeket, az első három nitt vonaláig számomra nem a megszokott nehézséggel találkozom, hogy is fogalmazzak ebben a hatosban kicsit jobban kell szorítani. Nagyszerű lépcsőház következik, kissé szellősre hagyva amit most bevállalok, így az erőlködés mellett a parázást is sikerült megkapnom. Nagyon szép finish, a bemelegítődés és a ráhangolódás is maximálisan sikerült, bár nem úgy mint terveztem. Egyel jobbra a kalauz egy projektet ír, 25a néven, ami felső biztosítással átmásztunk. Ha a kompakt tábla aljába bekerülne egy nitt, akkor lehet olyan 7b ért megnyitható lenne.

Rudi először volt itt, neki a Ha lenne tízezer Forintom 8a-t ajánlottuk. Pár próba erejéig én is felelevenítettem a kunszt mozdulatait, bár csak kíváncsiságból – vajon hogy megy a 2009-ben megmászott maxerős út. Ami az én fantáziámat mozgatja most, az az erősen kunsztszagú lekötés az If beszállására, ám nagyon király mozgású boulderút; „Lesz ez még így se!”. Nem értem miért fokozta egyel lejjebb Pistike a 8a+ -ról, szerintem megérdemelheti. Legalábbis ez már a második alkalom volt ezzel az úttal és még mindig egy vagy két mozdulat (a visszakerülés az If-be) hiányzik. Több ujjerő/nagyobb bicepsz… valami biztosan segíteni fog egyszer, de remélem még idén. Szerencsére nem voltak nagyon türelmetlenek a srácok, így beereszkedve, előbb Marci megmászását az If-en, majd Rudiét a tízezren sikerült lencsevégre kapni. Hogy hízzon a mája, megemlítem a Crazy Horse nevű 6a utat, amit Abonyi Gabo haverunk mászott meg először. Sok változás látszik a helyi sziklákon. A standok kivétel nélkül kétpontos láncos standokká szépültek, sok régi kötélgyűrűt nitt váltott le, örülünk az újító szellemnek. 

Az estét először Veszprémi vacsora erejéig az Izer-rezidencián töltöttük, majd a Fidy-birtokot vettük célba és Balatonfüredi vigadással, mulatással telt az est, sajnos Rudi bármennyire is szerette volna a Suncity most kimaradt. Itt csatlakozott a már korábban említett miskolci légió, akik a bandacsata ziafelhőjébe folytották magukat a napsütötte sziklázás helyett. Az este végül mászóvideó nézésbe fulladt és szépen lassan mindenkit elnyelt az ágy és elnyomott az álom. Reggel nagyon lassan indul, 20 rántottából tojás, kotyog a kávé, a felhők közül átszűrődő napfény aranyra festi a Balatont, így isszuk a kávét a full panorámás kilátás mellett. Reggel sms érkezik, Patkányék is kint lesznek. Morzsi kutya tehát sétára indul.

Jó időék

boulderes öltözet 2016

Vidám vasárnap 7C+

 

 

Ezt a napot részemről nem követte túl nagy siker, megmászás nem született, a Vidám vasárnaphoz is erősödni kell még azt hiszem. Legalábbis a beszállóhoz biztosan. Már régóta akartam egy jobbra menő verziót mászni, amit most összekombináltunk a balra lévő nagy karéjjal. Pár próba után meg is született az FA Patkánytól, majd gyors ismétlés Bajusztól a kb. 7B+/C kunszton. Szép út keresztül a peremrengetegen, mely talán logikusabb vonalvezetésű mint a Vidám Vasárnap 7C+. Bajusz ereje lassan Hojeri magasságokba emelkedik, Meaning of Life nevű 7C utam első ismétlése (amit Barnuska is lezavart egy sarokcspicc-el), Noé bárkája 7C, La coste 7C, Steve Irwin emlékút 7B+, Nagy Ölelés 7B+, Iron Maiden 7B+, Vidám vasárnap 7C+, Szomorú vasárnap 7B+/C, Bodies 2008 7A. Nah ez kemény…

A la costetól jobbra felmenő Steve Irwin is feltámadt poraiból. 3 megmászás, egy neccesen belőhető nehézséggel. Amikor megmásztam 2008-ban több mint 10 centivel alacsonyabb voltam mint most, akkor nem éreztem könnyűnek és morpho grade-et adtam neki, de bármi is jó móka.

Morzsi kutya from Izer Bálint on Vimeo.