Kik itthon maradtunk…

Kis beszélgetés kerekedik az fb. csoportban azon kevés emberek között, akik nem mentek külföldre a hosszú hétvége alatt. Mindenki más okkal, de végül is itthon maradtunk. Március 14.-e van, szép ünnep előtt állunk. Két éve kokárdás Misja trippet szerveztünk, de idén nincs kokárda. Mióta a fidesz kisajátította magának a kisajátíthatatlan jelképet, azóta annyira nem fáj rá a fogam. Lehet azt gondolni, hogy ez így van, lehet azt hogy nincs, mindenesetre nincs több ziazsákra tűzött kokárda. Mászásunk ennyivel is nemzetköziesedett ezen a Nemzeti napon. Pont. A kocsi viszont megalakult öt főre. KrizsánpirospozsgásarcúVera, VinczekétévenemköteleztemMárton, HáberhjéberBalázs, TóthismeretlensrácRóbert és jómagam. Jó mindig az ismeretlen kocsis trip, az összeszokatlanság ellenére is nagyon jó lehet egy mászónap, mindenki kicsit többet tud meg a másikról. Ez a hétfő végre hosszú idő óta igazán sok napsütéssel kápráztatott el minket, a téli depis hangulatból álom ide kitörni. 

 

 

 

Kő-árok. Enyhe szél, napsütés, kint más mászók. Száraz falak, sütkérezés, majd idővel egyre keményebb csapatás. Vera, Hjéber és Travis a Vágási Ferit kezdték el ostromolni, amit ki több ki kevesebb próbából végül mind meg is másztak. Robi a Pokol konyhája 6c+ On-sighttal gazdagította repertoárját, illetve a Négy Bagatell út másodikra való megmászásával feltette az i-re, …akarom mondani a scorecardra a pontot. Én most gyávába voltam és a felső kötélgyűrűből leereszkedtem, összefosva a gatyámat. Hihetetlen mozgású út ez, tele homokórával amik lehet hogy bika-erősek, de az én puha vajszívemnek és tejfölös lelkemnek ez most túl félelmetes volt… visszaesni a kis homokórába és az 5mm kötélgyűrűbe. (Szuper lenne ha lenne egy nitt az út közepén is Lui. ;) ) Érdekes, másztam is 2011-ben ezt az utat, de most megfutamodtam. Nem úgy Robi, aki majdnem élete flash mászását csűrte a korrekt 7b, (vagy helyi viszonylatban 7b+) úton, a kunszt után a legvégén beleesve. De hát ilyen ez a Négy Bagatell – négy kis kunszt – négy kis akarás. 

Balázs küzdi a Vágási Ferit

Robi és a Négy Bagatell - 7b

Közben Gyenes Balázs megmászta az If-et, amire úgy gondoltam én is megyek egy kört. Úgyis meg szeretném mászni az itt menő Lesz ez még így se! 8a/+ megaprojómat… ahhoz nem árt kicsit mindig mozogni az If-et, alakuljanak rám a mozdulatai. Másodikra sikerült is leküldeni viszonylag könnyen, amit a maxerő-álló edzéseknek tudok be. A másik szépség volt számomra a Szent Péter esernyője – 7c+. Nincs az az Isten hogy ezt ne Personal grade-re (8a-ra) adjam… annyira kicsik a fogásai, hogy aki meg szeretné kérdőjelezni az út nehézségét, annak figyelmébe ajánlom a mikro lépés és fogáskészletét - csak vessen egy pillantást az útra.

(Ránézésre azt hiszed biztos kitörtek a fogások... de annyi van amennyi. Jobb kéznek egy egy centis rücsök lejtősperem, bal kéznek egy egyenetlen 2-3mm perem, amit meg kell tartani egy pillanatra, mielőtt az első zsebnek tűnő fogásba nyúlunk jobb kézzel. Kellemetlen, s mégis nagyon élvezetes. Inkább csak fájdalmas? Amint átérsz a kunszton és visszanézel a sima falra, ahol messze a zsebnek tűnnek a Vágási fogásai...húú nagyon férfias érzés.)

Másrészt van egy olyan sejtésem, hogy nem véletlenül nem tudta Tamáska sem megmászni a Halászok 7c/+ utat (ami szintén ezen a felületen megy fel egyenesen), a Simon pedig másodikra… egyszerűen ezekre a lépésekre és fogásokra, ha alacsonyabb vagy könnyebben beférsz és nincs kint annyira a segged, ami a függőleges falon a mikro egyenetlenségeken való táncolásnál kardinális kérdés. Örülök, hogy van miért mindig visszajönni, s hogy a Bakonyi szép utak fent tartják motivációmat. Igazi kincs ez az árok, lassan 10 éve mászunk itt s lassan az ország-világ is észreveszi létezését. 

Izer Bálint voltam, budapesti lakos. Március 15.-e van, ami azt jelenti este vagy elmegyek edzeni, vagy megnézem a tüntetést. 

De inkább elmegyek edzeni.