Pápák Kizsgerije

 

 

Az elmúlt hetek rendezvény dúsak voltak. A Monkey hirdetett egy éjszakai UV Party JAM verseny/szórakozás féleséget, amin sikerült a 3. helyet megszereznem. 25-ből 25 bouldert másztam meg, Simon és Soma is, Simon egy kísérlettel kevesebből. Szép eredmény mindig, amikor nincs probléma amivel meg tudnak fogni a selejtezőben, bár eddig ritkán éltem át ezt a szituációt. Nagy elégedettség tölt el. Bár nem vagyok nagy energiaitalos, egy tálca RedBull-al tértem haza. Nem is éreztem át annyira az ajándék súlyát, de utólag mégis azt mondom igazi kísérletezgetés vette kezdetét, legalábbis a legutóbbi mászások ezt bizonyítják. Elkezdtem figyelgetni a sziklamászás és az energiaital kapcsolatát, illetve kávéról lejövést, hiába a koffeines chill – hátha az argininnel ellátott csodaszer majd felrepít a projekteken. De eddig ez a feltételezés negatív. 

2015. március 12. Minél korábban szeretnék indulni, mostanában elkezdted jótékony hatását érezni a korán kelős- early birdös- mászónapoknak. Egyszerűen inkább kint legyen lassabb a tempó, mint a városban, ami amúgy is úgy fog meg ahogy akar. Porszembe, kutyába, illetve kutyával. Szóval 10-re szervezem a mászást a BAH csomópontra, végül megérkezem negyed óra késéssel, Tamáska meg még negyed órával. De végül hárman karöltve, a jókedv és bohém kacajok közt elhagyjuk a BAH csomópontot, hátul egy hatalmas Farkassal az ülésen. Így már kettő van a kocsiban. : ) Úgy látszik ma csak úgy szállingóznak belőlem a szar poénok.. Araszolás, a hosszúhétvége miatt mindenki igyekszik elhagyni a várost, bedugultak az utak. Tamáska friss jogsival az első Gerecséjét vezeti most, a földúton pedig én debütálok – életem első előzéseit beadva. Az új szleng is debütált, a Fater-ból lett, Papa, majd nemrégiben tovább fejlődött Pápává. A lovaggá ütéshez hasonlóan, Pápává ütés is lehetséges.

Glükóz-molekulák, avagy Tamáska egész napi energiabevitele

csajozós erek...

Nagyon sokan vannak az erdőben, elkezdett nyílni a medvehagyma és a zsenge növény csak úgy vonzza a fanatikusait. Pl, mint a hátsó ülésen ücsörgő Tóth Róbertet, aki többet gondol a táskájában lévő zacskók hagymával megtöltésére mint a ziás fogásokra. Szerencsére valahonnan mélyről előbújik belőle is a mászó és leküzdi autista hajlamait. Tamáska mosolya nem őszinte az esőfal láttán, ő azért jobbra számított. Kicsit ilyen expedíciós céllal vagyunk ma itt, felmérni a helyzeteket vajon mikorra száradnak le az utak.

De azért történt egy s más is ott, ahol száraz volt. Pl. a Retekben, illetve a Cry Baby-ben. Tamáska ereje őrületes. Visszamászott a kunsztból, mert nem akarta hogy felvegyem ahogy beleesik, majd felment a nyirkóós, pimpós fogásokon. Wattafuck?

Cry Baby, Retek, Brumi, Március idusa...stb. from Izer Bálint on Vimeo.

Egy műkocakárpitos emlékiratai - 8a+

A hazamenet előtt végtelen bebézölési történt a kontakthibás riasztógombbal, s csak később sikerült elindulni haza. Az esemény időpontja és az autó órája közt nem volt sajnos eltérés amikor még a parkolóban álltunk, ez bizony nem kevés késést jelentett Sanyi Doktori védésének ünnepléséről. De talán még egyszer leírva is, szerintem ez nem zavart különösebben senkit, a mászók sajnos ilyen egy népség. Késik, csúszik, nem számol vele, objektív veszélyek, stb. Hála égnek mivel ezt mindenki tudja, lehet számolni vele. De szerencsére pont ilyen jók az elengedésben is, nincs rá-stresszelés(?!), nincs fesszenet. Mint ahogy sehol máshol nem szabad hogy legyen az élet egyéb területein. Mondom én - mondom én. Nem tudom a mászás alakította ilyenre egyéniségünket, vagy az alapból lazább stílusú emberek találják meg ezt, és teljesednek ki benne... – de mégiscsak az az általános nézet ezek a sziklás arcok bizony igen csak lazák...és persze stílusosak. :)

De ez a lazaság persze nem megy rá az élet egyéb területeire, sőt inkább segíti. Azt hiszem Sanyi se görcsölt a végére, de csak megszülte a doktoriját! 7év?... Remélem erről hamarosan egy motiváltabb bejegyzést olvashatunk majd, addig is én búcsúzok békacombot ropogtatva egy „lazább” világból.