Farkas Tamáska; Kő-árotty

Ha lenne tízezer Forintom - On-sight from Izer Bálint on Vimeo.

Mindenki máshogy tapasztalja meg a világot, így máshogy érzékeli azt, és máshogyan is reflektál rá. A nyelv az egyetlen csatorna, amin keresztül meg lehet próbálni átadni másoknak, hogy mi hogyan élünk meg dolgokat. Így hát ezzel az eszközzel átadom nektek, hogyan éltem én meg a múlt hétvégét, és egy kicsit bele megyek ebbe a hétbe is.

Kezdjük ott, hogy a szombati nap kevésbé bizonyult produktívnak, péntek este volt Fazekasos legjobb haverom szülinapját ünnepeltük, és hat órát sikerült aludni utána. (Mentünk moziba reggel.) Az estét igazából sikerült lehozni félsportemberbe, két fröccs, meg egy kis vörösbor, de sztem egy kétes húseredetű hajnali gyros már rosszabb döntésnek bizonyult. Tipikus pestiest volt amúgy, még a Fogasházban is jártunk, meg minden, de nagyon jó volt újra látni öreg haverjaimat. Az lett a tanulság, hogy most már annyi gyros-os van, hogy csak a legmegbízhatóbbaknál szabad enni. A másik tanulság, amire egyre inkább kezdek rájönni, hogy az alkohol örömforrásának inkább a kulináris élménye kell, hogy legyen, és 2-4 dl boros belazulás pont elég.

Na mindegy, szombat mozival, meg ejtőzéssel kibackelve, Fruzsival jól elvagyunk chillben, este már jönnek a telefonok, hogy „Mi a helyzet fater, jössz UV Jamre?” Mindenkinek szorgalmasan végigmondom, hogy másnap reggel megyünk Kő-árokba, és az nem kompatibilis a versennyel, meg a bebaszással, meg amúgy is k*rva sokan lesznek, az biztos (Izer féle magas hangsúllyal mondva). 

Vasárnap korai kelés, tea készítés termoszba (ultimate béta), vasárnap reggeli chill a városban, egy-két megroggyant csöves fura mondatait elkapom fél füllel, de aztán megyek is tovább, ez ma nem az én bajom. Sánc utcához Rudival és Gabikával (Vajóczki) együtt érkezünk, máris jól indul a közös része a tripnek. Székesfehérvár fele menet már jönnek a kérdések, Mikrokozmosz lesz-e? Fogalmam sincs, mondom őszintén, a két „8a”-t szívesen sittelném, de mozognék sok könnyű os-t is, nem biztos, hogy ma agyon gyötröm magam. Székesfehérváron beszáll Gabó (Abonyi), megindulnak a márc.15-i tervezgetések, mert kiderül hogy mivel Gabó a Dragomír dumapajtása, mindenki rájár, hogy szervezzen már szállást. Út közben Gabó több természeti kis titkot tár fel nekünk, mert kiderül, hogy az emberünk igenis kihasználja, hogy egy órával közelebb lakik a Bakonyhoz, mint a pestiek. Az egész nap során egyébként olyan érzésem volt, hogy ott vagyok, ahol lennem kell, és a csapatunk csupa kiegyensúlyozott fickókból áll… Azt leszámítva, hogy mindannyian órtóba böfögünk, fingunk olyanokat, amikre most szavakat se találok, de mintha mindannyian hasbajosak lennénk, aztán kiderül, hogy péntek este egyikünk sem otthon TV-zett, a kettőnek lehet valami köze egymáshoz.

Cseszneki vár, parking, beséta, Simonb fája, amibe beleverte a fejét (aki mostanában arra jár, egyértelműen tudni fogja, hogy melyik az a fa J). A falnál nincs is olyan hideg, egy kis nap is beszűrődik. Mutatják a srácok, melyik út melyik, és látom, hogy van a falon pár szép mozgás, a Mikrokozmosz pedig eddig láthatatlan fogásokkal volt a fejemben, most pedig ott állok alatta, és látom, hogy dehiszen ott vannak azok, csak kicsit messze vannak egymástól na. Csak a balos beszálló nagyon ortókicsi, na nembaj, nem kell sokáig fogdosni.

Én pár VII-VIII-assal kezdek, tudom, hogy akkor van a legtöbb esélyem osolni a két 8a-t, ha az os agykerekeim is, és a testem is jól bemozgatódnak, és hozzászokok a folyamatos felfelé mászáshoz. Közben Gabika már vérszemmel hősbe be is szerel, letisztítja, megziázza a fogásokat. Bevallom őszintén, azért így közepesen nevezném osnak a történetet, hiszen csak azok a fogások voltak ziásak, amiket használni kell, de az sem jelzi az os tudást, ha egy porral beborított utat mászol, amiben rejbungosak a fogások, ilyenkor nem mínusz eggyel indulsz, hanem inkább többel.

Rudi közben átmozogja az ifet, nézem, hogy milyen lazán olvassa a sziklát, aztán itt is kiderül a turpiszság, Fidy Marci (Fidy Maaaaaarci) megmászós videója a segítség, de hát istenem, ki kell használni a modern kor csodáit. Utána mostmár én jövök a 10 ezer forintommal. Csakhogy ott van az elején a híres nevezetes Vágási Feri beszáll az internetbe című út, ami Bálint régi videója miatt már sok mulattságot okozott nekem, de valahogy most nem találtam meg a neten. Befele dől, de a srácok mind sírnak, hogy mennyire letöri az ujjakat. 3 nittig semmi, aztán jön az a balos saskarom, hú mondom, lehetne jobb is, aztán jön a rejbi, de szar ez is, na nyúljunk tovább ott egy saskarmos vízszintes mikroperem, azt jól megzártam, és Bálintot megszégyenítve kikutyáztam valahogy a pozitívra, de szar is volt ez. Utána legalább beadtam életem első fejékes nohandjét. 

(Gabo művészbe, Tamáska no-handba)

Egy hatalmas alsós karéj mögé pont befért a fejem, és még tartania is kellett a fejnek, hogy elengedjem a sziklát két kézzel, ilyet se csináltam még, poén. Az áthajlásból kijövetelnél egyértelmű, hogy mit kell fogni, két akadós perem, majd jobb sarok,jobb kéz szar rejbi, itt egy kis megingás, az első nem akadós fogás a második részben, de hamar elindulnak a lábaim a megfelelő lépések irányába. Balos kis oldalsóst fogom már meg a jobbos segítő semmi oldalsóst, a térdemen még fordítok egyet jobbról balra, és már tovább is nyúltam a jobbos megmentő csücsökre, kimászás törős kőzeten, de a bemelegítő utakkal már akklimatizálódtam ehhez. Nem volt nagy küzdés, de jó kis út, önbizalomnak is ad.

Rudi eközben begyújtja a rakétákat az ifen, és már második próbára a végén lévő nagy nyúlásból esik, és utána ezt küldi még pár próbáig. Biztosítás közben, nincs esélyem elkerülni, hogy lássam a bétát, így flashre rámegyek én is. Sokkal kevesebb belső élményt ad egy ilyen mászás, mert kevesebb önálló döntésed van, mint os-nál, így hát mit tudnék mondani, csináltam motorikusan, amit a Rudi csinált előttem, egyedül az említett mozdulatot kicsit erőből megoldva biztonságiban áthúztam valahogy. Éreztem, hogy nehezebb az út, mint a másik, jobban lejtenek a fogások, és a lépő kipattanására is van esély. Rudi rámegy, leesik a végéből, de mivel duplán csűri a próbákat rámegy megint, ezúttal beakad. Nem akarom Rudit degradálni, motivált mászó, és gyorsan fejlődik, de nem tart még ott, hogy szériázzon gyakorlatilag egy 8a-n, így erre is inkább a 7c+ a reális fokozat.

Lényeg a lényeg, még van jó pár óra, és elvileg a hely 2. 3. legnehezebb útja pipa. Érzem, hogy ezek után már a VII-es VIII-as os-ok nem adnának nagy élményt, megpróbálom magam a Mikrokozmoszon. (Meg amúgy is megnőtt a motiváció az út látta után.) Na igen, csak jó magasan van az első nitt. Látszik, hogy PP mászásra lett tervezve, én sem gyötröm magam azzal, hogy neki megyek kopasz fasszal RP. Ráállok Rudi combjára!, és kis nyújtózkodás, helyezkedés után elérem az út első nyúlásának célpontját. Kellemes meglepetés ér, hogy az enyhén oldalsós perem mély. Meg is ragadom rendesen, hallom ahogyan recsegnek az ízületeim, biztos jó nekik most, bepattintom a köztes kötéllel együtt, de  sok ügyeskedés közben rátekeredett a lábamra, valahogy kibogozom magam, és lekerülök a földre, hogy Azt a kutya mindenségit neki! Megkezdem az ostromot. Itt jelezném, hogy akit nem érdekelnek a mászás és a kidolgozás részletei, az nyugodtan ugorja át a bekezdés további részét, nekem jó így leírni egyszer. Balos beszállóra még melegedni kell, csak megnézem egy-két lépésből a pozit, sehogy nem jó. Bújjuk Rudival kicsit a falat, majd egész jobbra kiszúr egy nem is olyan rossz peremet. Beleállok elküldöm,  nem kapom el a fogást, de érzem, hogy ez jó lesz, nem is erőltetem tovább, legyen elég egyszer beadni. A kövi mozdulat a híres rettentő magas térdejtése Pistikének.

Hát, nézem a falat, de csak nem látom át, hogy bármit is jó lenne nekem itt letekerni, de mivel jó a jobbos, úgy döntök keresek valami lépést amiből lehúzva elérem a balos oldalsósat. A beszálló fogás melletti lépés meg is teszi, nyújtózkodva pár próbából meg is van. Megjegyzem alacsonyabbaknak is működhet ez a béta, vannak szutyok lépések magasabban is, jó erős jobb bicepsz és ujjak kellenek hozzá. Na a következő move-hoz már egyértelmű a lépés, van egy kitaposott bütyök, ami irányba is áll, ballal pedig egy nagyon nagyon kicsi kiálló kavicsszerű lépést kell megtámasztani, és már stabil is a nyúlás, egy enyhén ujjékes oldalsósra. Azt hittem itt vége az útnak, mert már fullon befeledől. Csak a láb még áthajlásban van, és rettentő kis lépésekben kell megbízni a következő nyúlásokhoz, ami nagyon tetszik. Sok variáció lehet a végére, de jó kis technikás mozdulatsorral lehet csak feljutni az biztos. Igazából ennyi az út, ha lenne ebből még plusz 10 méter 8c körüli fokozatot érne, de hát magyarhonban vagyunk, annak kell örülni ami van. Rudi le is enged, kicsit már hűl az idő, így a bemelegedés kritikus kérdés, mondom neki, hogy csak dobnék most egy próbát már. Kicsit azért leveszem a cipőt, szusszanok kettőt, majd beszállok. Érzem, hogy meleg ujjakkal már csak jobb az a balos, fellépek a kimatekozott lépőre, és egész statikus közelien rányúlok a nagy jobbos peremre, lépegetek, viszont csak félig indítom utána el a mozdulatot. Nem, ezt ennél szikkadtabban kell, egy kicsit riszkibb move az első mozdulattal együtt, mint külön. Újraindítom a mozdulatot a végén még ráhúzva a maradék maxot is, ami a bickómban maradt. Akik ismernek, tudják, hogy nem tudok egy kezest húzni, itt nem is kellett, csak közel egykezest, mert volt egy lépésem az áthajlás aljában. Meglett a balos oldalsós 3 ujjas is végül, tudtam, hogy ha tovább akarok jutni, akkor nagyon meg kell tömnöm, így szántam a tömködésre még 2 mp-et, lépés a bütykökre, statikus felnyúlás az ujjékre, majd a végén még meglepően nehéz volt feljutni a mikrolépős kis peremes részen, de egy kis HÚ-HÁ-zással lehoztam, ott már nagyon koncentráltam. Standakasztás örömködés kiszerelés. 20 perc. Ennyi kellett a megmászáshoz, de nem azért mert olyan könnyű volna, egyszerűen annyi ideje mászom, hogy lassan ez a szint normális. De azért megveregettem a saját vállam.

Úgy éreztem, hogy teljesítettem az aznapi feladataimat, de még nem volt vége a napnak, „mászni kellett”. Gabó és Rudi is belemozogtak a Vágásiból kimenő valami Halászos Genezáreti tavas nevű 9/9+-ba. Látszott Rudi mozgásán, hogy elég fotyokba van az út. Na nem baj, megnézem én is, bár előre éreztem, hogy fogom emelni a mai mászónap fényét. Ott kezdődött, hogy a Vágási balos saskarmosából oldalra kellett akasztani egy méterrel. Hidegek is voltak az ujjaim, MEG ÍGY NEM. Beleültem. Végül is, mint utóbb Bálinttól kiderült kidolgoztam az official bétát, de esetlegesebbnek éreztem, mint a 8a-kat. Kicsit már mindenki kezdte feladni a napot, kicsit a megfáradás, kicsit a hideg miatt, még mindenki mászott egy utolsót. Én is rámentem félszikkadtba, de a rejbungról leszopódtam anyázás közben, mindegy, mára már teljesítettem eleget.

Hazaúton még dumcsizás célokról, edzésről, kapcsolatokról, külföld kontra Magyarország és efféle okosságokról. Az ilyen kifagyós trippek után még nagyon jó, amikor az ember vesz egy kád meleg fürdőt. Én is így jártam el.

Napközben Juhász Ati hívott, hogy valszeg beszállna a Misja tripbe, aminek nagyon megörültem, mert sehogy nem találtunk 4. embert, én viszont meg akarom mászni a Popolni mrk-t (8c), Márc. 15-én viszont síelni megyek családdal.

Ez a hét máshogy alakult, mint ahogy terveztem végül. Hétfőn Manki session Kucsival, továbbra is jó a forma, de van egy valami nemoké érzésem. Például minden ülésből felállás után szédültem picit. De a mászás megy, akkor nagy baj nem lehet. Kedden hív Ati, hogy mégsem tud szabit kérni, Dusánnál viszont le van foglalva a szállás csütörtöktől vasárnapig. Megy a kiírás minden csoportba, mindegybe csak jöjjön valaki, hadd másszam már meg a Popolni-t!. Persze szerda délutánig semmi, csak poénkodás a facebookon. Bencével megdumáljuk, hogy sztornó az ügy, és szinte amint írok Dusánnak, hogy visszamondjam a szállást, érzem, hogy a szar érzés, amit eddig a megmászás láz miatt elnyomtam, trip hiányában eluralkodik. Mondom Fruzsinak is, hogy nem megyek ma mégse Mankiba.

Hazaérve 39 körüli lázat mérek. Végtelen fáradtság és erőtlenség feeling, de valahogy nem egyöntetűen szar. Azt súgja valami, hogy ezzel most megtisztulok kicsit. Már régóta terveztem egy olyan napot, amikor csendben egyedül töltök el egy napot. Csütörtökön erre kényszerültem, és most jöttem rá, hogy mennyire kevés időt fordítok a történések megemésztésre, és a valódi belülről fakadó motivációból eredő célok realizálására. Érdekes élmény, mert egymagamban nagyon sok múltbeli esemény felsejlett, újrajátszódott, talán helyére is került. Egyes célok erősebbé, valósabbá váltak, és rájöttem, hogy többet akarok értük tenni, mint amennyit eddig tettem. Egyes célok, amiket eddig fontosnak tartottam, most inkább mondva csináltnak tűnnek. Egy biztos, hogy az egészségre sokat kell áldozni. Ezen kívül a megtisztulás abból is állt, hogy sok idő után nem kívántam egyáltalán szilárd ételt. Egy kompótot összedobtam délután, de addig csak folyadék. Estére persze nem tudtam meg állni a nagyapó által egésznap szívvel-lélekkel készített rántott husit. : )

Pár dolgot meg is osztok veletek. A nyári briancon-i WC-n láttam, hogy egyszerűen olyan lemaradásban vagyok Ondráoz, Ramónhoz, Sean-hoz, meg az összes él versenymászóhoz képest, amit egyszerűen nem tudok behozni. Maximum úgy lehetne, ha csak az edzésnek szentelném az életemet, de azt sem akarom. Viszont sziklán még biztos tudok egy-két elismerésre méltó dolgot megvalósítani. A sziklamászás mellé állást nagyban megkönnyíti a kombinált típusú olimpiai forma, vagyis a 2020-as olimpián úgy akarnak értékelni, hogy mind a 3 diszciplínában elért eredményt átlagolják. Há mikor leszek én jó gyorsmászásban, és mikor leszek én arra motivált edzeni?!

Eddig két napot pihentem, de valszeg kell még egy-kettő. Bízom benne, hogy ez a betegség már egy sok ideje gyűlő dolog, és csak most megy át rajtam a tisztító tűz, és a felépülés után még erősebb leszek, mint előtte, és egészségesebb. Gondolkodtam azon is, hogy ez egy jelzés, hogy többet kéne pihenni, de így is a heti 4, elvétve 5 edzéssel úgy érzem, hogy sportoló vagyok ugyan, de nem élsportoló. Hol van ez ahhoz képest, hogy a Soma hajnalban suli előtt felkel gyúrni, és utána is edz. Ennél kevesebbet egyszerűen nem akarok mozogni.

Uh most gyűjtöm az energiát, és a továbbiakban olyan életmódot akarok élni, hogy magas energiaszinten éljek, és produktív legyek az élet számomra fontos területein!

Írta: Farkas Tamás