Jó pihenést...

Ez több kisebb őszi esemény összefoglalója lesz, egy-egy mászásról külön nem érné meg írni.

Még szeptemberben a BigWall-ban Miskóval kipróbáltuk a kéményt:

Dede Laci a BW-ban

Különösebben nem hozott lázba, kb 6a a legnehezebb út rajta, de szép hosszú.

Margitszigeti nyárzáró:

a szökőkút hang- és fényjátéka

Bálint eltörte a kezét, elég nagy kihagyás elé néz
Jobbulást pakli!

A szept. 23 pénteki Cirque de Galeotti után egész szombaton lepkéztem, küszködtem a másnappal, takarítottam otthon.

Közepes Facebook-ozás után sikerült vasárnapra kocsit szerezni és kimenni Geribe.

Scharnitzky, Orsi, Travis, Ipach és én ültünk a kocsiban. Még nem találkoztam Marcival, de hallottam hírét, hogy motivált gyerek. Ádám és Travis kicsit fáradtba voltak, alvás mínusz.

A kocsiban ment a puhatolózás, hogy kinek mi a project: Orsi Küklopsz, Travis Elég volt (Fenevad eleje + Sarlatán vége), Marci akart egy gyors Metavad-at nyomni, mert már összerakta és egy próbánál többet nem igényelt, aztán Titánok, Ádám friss levegő, én buddhistába voltam és elvárások nélkül csak élveztem a pillanatot.

Amikor felértünk a falakhoz, alig voltak rajtunk kívül, de ez a nap folyamán megváltozott, kicsalta az embereket a friss őszi idő.

Marci nagyon pörgött, folyamat a mászáson kattogott, milyen bétát, melyik utat, felvegye-e a nadrágot vagy le a pólót. Ilyenkor annyira rá vannak állva a gondolatai az utakra, hogy elfelejt enni is. Egy tál gyümülcsös zabkását hozott ki, de annak is csak a fele fogyott el.
Beszerelte a Metavadat és gondoltam az nekem is jó lesz, tudtam hogy kicsit nehéz lesz nekem, de majd vekengek rajta valamit.

Ebből hatalmas project-elés lett, Marcinak aznapi negyedik próbára sem akadt be, nekem sem, de nagyobb szó hogy estem ki ott éles próbából, ahol ő. Ezzel párhuzamosan Travis a Fenevad ugrását masszírozta erősen. Egyszer a Sarlatán felső részéből esett ki, close one man.
Ipach ezerrel mondta a bétákat a Fenevadra, nem mindent úgy csináltam ahogyan ő, de érdekes módon bejöttek a tanácsai. Nagyon Bubb Feribe volt, minden út minden rücskét vágja és minden erőt megspóroló bétái vannak.

A Kelenföldi pályaudvar előtt

gerecsei ingókövek

Csővesbe

Projektbe

Felújított kegyhely

Október elsején tartottuk a szüretet, elég rossz volt a termés, mert volt egy nagy jégeső augusztusban.

dédnagyi és dédunokája

Ez a kupálás, amikor a mandula (vagy dió) héját leszedik.
Innen a mondás: Kikupálódik!

A következő hétvégén nyomtunk egy Fehérkőt Szíj Petiékkel. Ez a Lillafüred tényleg ámulatba ejt, annyira hangulatos kis falu. Egészen elüt Miskolc-tól, ahol a gyártelepek, panelok és a balkán hangulat uralkodik.

turista büfé, kurtőskalácsok

köd és napfény

Reggel egy taktikai kürtőskaláccsal kezdtünk, jó idő volt, de amikor felértünk kaptunk jeget is. Azért sikerült plusszosra kihozni a napot, tudtunk mászni.
Peti és én megmásztuk a Gilette-et, én a Repedésnyom+Anna kombót miskolci on-sight-ba.
Jó a hely, de eléggé megmérik az utakat. A Bőrmester nevű 8+ -os csodában a két egyujjasból való felállás elég volt ahhoz hogy feladjam. Egyébként szép út, csak szerintem nem 8+ -os, még visszamegyek érte.

Fehérkő margójára from Izer Bálint on Vimeo.

Laza edzések néhanapján a Monkey-ban:

Faterok motoron: Robi, Bálint és Fidy Marci

300-as póló

Bálint "eladó" cipője; ezt kidobni volt a nap legjobb döntése

És most pénteken Travis-szel rámentünk az Amnéziára.
A vége érdekes módon jobban ment, de az eleje meg sem lett. A lábamat kihozni és felrakni a sarkam most lehetetlennek bizonyult. Travisnek dettó, az eleje most nagyon megb@szott minket.
De legalább jó időnk volt.

Az Amnéziát még nem felejtettem el!

Kutyatási terület, PhD aspiráns-éknál

És most jöjjön az amiért az egész bejegyzés tulajdonképpen készült.

Jó pihenést, szoktuk hallani az edzés után az udvariasabb mászótársaktól. De miért is kívánunk egymásnak ilyet. Nyilván feltételezhetjük, hogy aki keményen edzett, az megérdemli a pihenést. Vagy azt is mondhatjuk, hogy ezzel azt kívánjuk: épüljön be, mármint az edzés az izmokba. Tudjuk, hogy a bőséges alvás és pihenés az edzés után nagyon fontos az izmok építéséhez.

Szóval tegyük fel, hogy azért kívánunk iyesmit, mert azt akarjuk, hogy az edzés meghozza eredményét. De akkor felmerül a kérdés: miért nem így köszöntünk ezelőtt? Mi változott, ami miatt most fontosabb hogy beépüljön, mit azelőtt? Miért van az, hogy ezt csak az utóbbi egy-két évben hallottam mint "mászó-köszönést"?

Hát ahogyan visszaemlékezek a ködös múltra, csak egy dolog jut eszembe: az ivás. Tíz évvel ezelőtt nem volt rajta senki a jó minőségű kajákon, meg az aminosavakon, meg az alváson. Inkább ittunk meg ortóskodtunk mászás után a kempingben. Szóval mászás után inkább az hangzott el, hogy egészségedre, meg hogy hol van már a söröm. Hát álljon ez tanulságul az idősebb generációnak: jó pihenést az kíván, aki megdolgozott érte és meg is akar dolgozni érte.