Überhang: Szédület

Avagy Vertigo...

Ez egy mászóterem Pozsonyban, ahol évek óta rendezik már a Vertigo Open versenyt. A magyarok valahogyan nagyon felkapták ezt és mostanra elég tisztes magyar kontingens delegálja magát évről évre a szlovák mezőnyben.

Sasadi út a CBA (volt Profi) előtti parkoló

Oly sok trip kiindulópontja

Szombaton reggel 8.30-kor indulunk közepes parában, neccesen jött össze a verseny. Mint mindig sokat jelentkeztek, aztán kevesen maradtak. Előre kifizetett szállás visszamondások, nevezés vissza-nem-mondások, kocsi szerzések. De ne panaszkodjunk, végülis az én seggem alatt volt kocsi, akinek meg nem, az sajnálhatja.

11-kor értünk a tett helyszínére, Horváth Gábor tolta neki a gázt hogy ezt elérjük. Nevezés, szüttyögés és már kezdhetünk is melegíteni a selejtezőre. A korán kelés és a késői fekvés megnehezítette a ráhangolódást, örültem hogy sikerült felhúzni a mászócipőt, mire elkezdődött a futam. Mondjuk 3 óránk volt 25 problémára, szóval sietni nem kellett.

Nagy nehezen bemelegedtem, belemelegedtem, elkezdtem pörgetni az utakat.

Lenyújtási

Ilyen jam versenyeken mindig nagyon kell taktikázni, hogy a nehéz utakat ne hagyjam a végére, mert akkor már nem lesz erőm, de nagyon az elejét sem lehet meghúzni, mert be is kell melegíteni.

Boulder kellékek bal oldalon: zia, papucs, víz, malacos szütyő

Szóval ott állok és kapkodom a fejemet, hogy mit másszak, mit ne. Mondjuk a többieket nagyon érdemes nézni, bétákat lesni. Ha például Mariann megmászik valamit, akkor az nekem melegítős. Ha mondjuk Drusza kiesik belőle, akkor nekem felejtős.
Bár ezt abból is meg lehetett volna állapítani, hogy milyen színű szigetelőszallag jelöli
a beszállót, de hát azt nem vettem észre.

Technički boulder No.1.

A boulder-ekre nem lehetett panasz, jól kitalált, változatos stílusú és nehézségű utak, profi munka.
Kicsit látszik hogy mennyivel több pénz meg idő van beleölve ebbe a versenybe, mint mondjuk egy átlag magyar kupafordulóba. Nem az MHSSz-t akarom leszólni, tök lelkesek meg jók vagyunk, de azért a profitól sporttól távol állunk.

Domi-Julcsi

és az én félig lehunyt szemem

A magyarok szerintem eléggé odatették magukat. A döntőseinken azt éreztem, hogy nem vetette szét őket az öröm, de azért helytálltak. Magyar dobogós nem lett, de annyi baj legyen. Lenke b@szott oda a legjobban szerintem.