Egy fehérvári mászó versével búcsúznék én tőled el, Kavics. És az emlékével annak, hogy te vittél el először az Isztriára mászni 2011-ben amit sosem felejtek el.
"Miért lobog örökkön életünk lángja?
Nem érti ki a földön áll, bilincsbe zárva.
A sorsot kísértik - mondja - de ugyan mivégre?
Miért hajtja az embert nyughatatlan vére?
Várjuk talán merengve, míg leszáll az alkonyat?
Nem nyerünk egyebet, csak elveszett álmokat."
 |
| Kavics, Limski kanal 2011 |
 |
| :'( |
 |
| szállj messzire papa |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése