XII. Ujjerő Magyar Kupa/Pannon Bouldering Series 3. ford

Február harmadik hétvégéjén, igen fontos esemény elé nézett az itthoni Mászótársadalom. A versenyeken rendszeresen résztvevő mászók, félretették magukat-e hétvégére, sokan ehhez igazítottak túrákat, edzést. Az első idei boulder Magyar Kupa fordulóhoz érkeztünk, általában ez a fő erőpróba arra, kinek hogy sikerült a téli alapozási időszak és mivel a fővárosban rendezték meg - indulók is akadnak mindig szép számban.

Az idei verseny azonban kicsit más volt mint a többi. A januári Temesvári Pannon Kupa után, próbáltunk mindent megtenni, hogy budapesti forduló is létrejöhessen és ebben végül Vörös Tomiban találtunk partnert. Persze Tabitól megkaptuk a dorgáló szavakat amiért a Magyar Kupát nemzetközi versennyé szerettük volna emelni (mi a büdös **** *****-ának?!), de szerencsére nem volt más akadálya; a versenyzők legalábbis inkább kihívásnak fogták fel a szerbekkel és románokkal bővülő mezőnyt, az Ujjerő terem pedig frankón meg tudott birkózni az embermennyiséggel, annak ellenére is, hogy egyre kevesebb a hazai önkéntes kéz az ilyen versenyek során. Külföldi mászókkal összemérni a magyar marok erejét mindig jó dolog és sajnos nem fognak hozzánk jönni túl gyakran – ha soha nem teremtünk rá alkalmat. 

Úgy voltam vele, segíteni kell így a csütörtöki fogásleszedésből én is kivettem a részem, gondoltam jó lesz valami átmozgató jellegű edzésnek. A Markó Petyával 8 és fél órán keresztüli csavarozás végül teljesen megvitt, hulla fáradtságokkal estem be az ágyba pénteken délelőtt.

A verseny lebegett a szemem előtt már vagy másfél hónapja és az erre való tudatos felkészülés. Így a verseny hetében többször is álmodtam az Ujjerő teremmel, a mászással és versenyzéssel, rémálmaimban lesérültem, vágyálmaimban dobogóra álltam, verítékben kelltem, egy szó mint száz - a verseny rányomta a lelkiállapotomra a bélyegét. A verseny reggele szintén zenész; stressz és frusztráció. S ez az ami általában az első fogás megfogásakor szokott azonnal szertefoszlani.

Az indulási rajtcsomagunk versenyzői pólót, kockaziát és Csúcscsokit tartalmazott, ami még mindig őrületesen fini. 

4 csoportba osztották a versenyzőket, az elsőbe kötelezően csak csajok (no meg persze Luzán Matyi jelentkezett :) ) a másik háromba csak fiúk. Regisztrációnál szigorú sportorvosi ellenőrzések, kis áttekintő. Szabályok: 22 boulder megmászására kapunk 2 órát csoportonként, az utaknál bírók állnak, akik vezetik az úton tett próbák számát. Maximál korrektbe. A 22 utat a már lassan szokásosnak mondható útépítő brigád rakta fel kibővülve a Róka-farmi huligánnal: Bodrogi Zoltán Bobival.

Strommer Soma - döntő

Balogh Zsolti az utolsó döntő útban

Vörös Tomi jól elkapott képe, kár hogy erről
a pöcs Travisról készült ilyen jó fotó. Egye kukac megosztom.

Amikor a mi csoportunk is belépett a kis arénába, ahol Vörös Tomi pár tájékoztató mondatot tartott az úgynevezett alapszabályokról - gyorsan rohangáltam körbe mint egy kisgyerek a vidámparkban, próbáltam szemre felmérni minél hamarabb a nehéz sokpróbás, a lehetetlen, a könnyű bemelegítő és a figyelős de még flashelhető bouldereket. Nagyon sok esetben ez dönti el a sorrendet - iszonyatosan sok múlik a próbák számán. Nagyáthajlás, függőleges kis fogásos, lyukas, elemes boulderek. Változatosság sok maxerőt igényelve. Persze megy ilyenkor a leskelődés is. Kinek van jó bétája erre, kinek van jó bétája arra. Mi az ami jó lehet nekem, a spanoknak átpasszolom az én koreográfiám. Vinni kell egy kis testvériességet, ebbe az amúgy "véresen komoly" versenysorozatba. :)

A két óra gyorsan lepereg, részemről nagy elégedettséggel hagyom el a színpadot. A tavalyi rontott szezonkezdés előtt végre egy verseny, ahol nem szúrom el a selejtezőt - ha nem is kiemelkedően, de tudtam hozni azt a formát, amit az edzések alapján elvártam magamtól. 22 boulderből 19 megmászás, ebből 16 első próbára, a maradék három pedig második kísérletre. A selejtező eredménye alapján ez a harmadik helyen jelenti a döntőt, ami igazán nagy öröm számomra. A kemény munka kifizetődik.

Úristen, utoljára 2009-ben sikerült az Ujjerőben Magyar Kupán döntőbe jutnom.

Luzán Mátyás

Előre is sejteni lehetett, hogy nagyon izgalmas döntőnek nézünk majd elébe. A verseny reggelén ment a találgatás, vajon kik fognak majd beférni, ugyanis szerintem vagy 15 ember joggal pályázhatott volna a legjobb 8 közé jutásra. A verseny alatt masszázst biztosítottak a szervezők, akik egész nap dolgozták le a fáradt mászótesteket.

A döntő izgalmai a a csajokkal kezdődtek. (általában minden izgalom csajokkal kezdődik..:) - remélem nem voltam túl közönséges) 

Ez azt jelenti, hogy a hölgyek ugyanazokat az utakat másszák mint a férfiak, csak plusz könnyítő fogásokat helyeznek fel az útépítők. A döntősök a verseny előtt izolációba vonulnak, nem nézhetik egymást. A döntő 4 boulderből áll, mindegyikre 5 perc áll a rendelkezésre. Utána 5 perc szünet majd újra mászás. Mivel én a csajok mászásánál éppen az izolációban gubbasztottam sokat mindent nem tudok róla mesélni, néha ováció és nagyon ritkán tapsolás (Top megmászás) már suggalta, hogy nem lettek könnyűek a boulderek, hát még ha kiszedik a fogások felét. A lány boulderdöntőt végül Király Norci nyerte, őt követte Kucsera Lenke és Klincsek Krisztina. Krisztinek nagyon jár a high five!!!

8A+ ujjerő

8a+ ujjerő

A férfi döntő utak egytől egyik nagyon jól néztek ki, nem sok Top-ot könyvelhettek el a srácok. Az első döntő boulder volt mondható a legkönnyebbnek, ezen három megmászás is született. Ezután jött egy nagyon technikás elemes reibungos út, egy alulhúzókon kislépésekkel mozgó és a legvégére a legtrohárabb: egy nagyon kisperemes "Zupi féle" őrület. Ez a szókombináció már önmagában is veszélyes. Ha jól tudom ezen az utolsó peremes boulderen csupán ketten tudtak zónát mászni, mi többiek a második-harmadik mozdulatban elvéreztünk. 

Az első lett volna esélyem megmászni, de az utolsó elemnél nem jöttem rá a számomra legjobb bétára. De hát ez ilyen - 5 perc alatt kell tudni kihozni a legjobbat. Két nappal később edzésen első próbára sikerült megmászni ezt. 

A Versenyt, a döntőt 2 Top és 4 zónával Strommer Soma nyerte. Kiegyensúlyozott teljesítményét elnézve igazán meg is érdemelte, nagyon össze kell szednie magát annak aki Somától el akarja venni az idei Bajnoki címet. Már a tavalyi szezonban is elég stabil volt a rendszeres dobogó, az első kupafordulóból pedig arra kívánok következtetni ez ezután sem lesz másképp. Második helyen Balogh Zsolti (Drusza) lett, harmadik pedig Komjáti Zozó. A negyedik helyezett Kucsera Bálint volt , az utolsó aki Top-ot tudott mászni a döntőben, a maradék négy versenyző a zónák bezsebeléséig jutott.

Összefoglalva egy nagyon izgalmas és rangos versenyre sikeredett az első, tökéletes időzítések, semmi csúszás, megfelelő izolációs melegítési lehetőségek, tökéletes-szép-ötletes selejtező és döntő boulderek. Egy kritika akkor jó, ha megfogalmaz negatív fejlesztendő dolgokat is, de én bármennyire próbálok visszaemlékezni - nem tudnék most negatívat megfogalmazni a verseny kapcsán. Lehet hogy csak elfogult vagyok, de valahogy számomra ilyesmi most nem volt.

Végül a legfontosabb: Tabi is megnyugodhat. Egy külföldi sem indult a döntősök között (najó a Szabadkai Bognár Nóra kivétel lehet) - így talán nem fog belezavarni a Magyar Kupa pontszámításába sem az, hogy nemzetközi versennyé tették az idei Kupát. És ha Tabi boldog, mindenki boldog.

Soma átveszi a Buday Lili által készített ajándéktortát