Miskóval valahol Európában

Múlt héten hosszú hétvégét tartottunk. Miskó Robi már nem dolgozik, augusztusban kezd Bécsben dolgozni, nagyban költözködnek. 14-étől 17-ig az új lakásukba invitált és onnan támadtuk a Bécsi Erdőt.

Pénteken Höllentalban a Weg der Freiheit nevű csodát másztuk, vagyis próbáltuk.

Az utat megszakítja két dzsindzsás, gyaloglós rész, de azon kívül ez igazi repedésmászás. Végig kémény, repedés, bevágás. Atom tömködni kellett a testemet a repedésbe. Már-már offwidth-nek mondanám.
Mindenesetre kiszopatott minket, nagyon testerős volt, a "Lässiger Überhang" részt át A0-áztam.

Szombaton Peilstein sportmászás. Nem volt olyan stabil az idő, a kocsiban vártunk egy kicsit, megfordult bennünk hogy mára bukó, de aztán kisütött a nap délutánra.

S vagy T szektor

Itt másztunk két 6-ost, aztán kerestünk egy kis szektort, mert magasnak találtuk a 34m-es utakat. Meg veszettül fúlt a szél.

Egy kis falacska, közel a T szektorhoz, közepén egy lyukkal.

Volt szerencsém egy két ujjas kunsztokkal tarkított 8- -hoz: Osterdrama im Dezember.

Vasárnap ismét sportmászás, ezúttal a helyi Franciabányán: Scheiblingkirchen.
Ez egy mesés kis falu, közepes sziklával.

Scheiblingkirchen Ortzentrum

Scheiblingkirchen kilátás

Robi kémleli a potenciális mászóhelyeket

Kallerban nem találtuk

bécsi felhőkarcolók

- Te meg milyen kutya vagy?

 Ez egy elég határozott, 15m magas áthajlás, relative könnyű utakkal. Jó gyakorlóterep annak, aki nem csak függőlegesnél meredekebbet is akar mászni.

Helyi csipet-csapat

kutya ül a grigri-ben, szundikálva

a sziklák felülről

Itt sikerült OS másznom a Dagfin nevű 8- -os utat és összeraktam egy 8+ -t (azt hiszem Mortician), de az már nem lett meg egyben.

Longboard-osok Bécsben

Hétfőn Hohe Wand-on kinéztük a Festung Europa nevű vizsonylag új utat. Reggel majdnem visszafordultunk, mert annyira sütött a Nap. Aki már volt Hohe Wand-on az tudja, hogy meg lehet sülni a falon. Szerencsénkre jött pár felhő és belementünk az útba, sőt meg is másztuk. Azt kell mondjam, régen másztam ilyen szép utat. Leszámítva 1-2 dzsindzsát, szebbnél szebb hosszokat tudtunk magunk mögé. Az utolsó hossz valami olyan, amit leírni nem, csak átélni lehet.

Hát nagyjából ez volt a bécsi kiruccanás, alkalmanként IKEA bútorszereléssel és hideg zuhannyal. Robiék számára pedig a lakás nemsokára otthon lesz.

De a címadó történethez még nem érkeztünk el! Most kedden Robival kimentünk Tardosra. Hezitáltunk, hogy Geri vagy Tardos legyen, mert előző nap esett és Tardos nem biztos hogy száraz. De fújt a szél, és a Valahol Európában projektemmel rávettem Robit Tardosra.

Ez azon kevés napok egyike volt, amikor rajtunk kívül senkivel sem találkoztunk a bányában.
De az időjárás megmászást jelzett. Bemelegítő után rámentem a projektre, bestand-oltunk a Styx-be.

65. Valahol Európában VIII

Rákészülések

Kihalt udvar

Robi a beszállónál, én a standban

Mighty Scene

Végül is elég hamar meglett Robinak is és nekem is. Eleinte azt hittem, hogy felfokozás esete áll fenn, de igazándiból nincs szívem 7a-nál többet adni. De azért kemény út, semmiben sem olyan, mint egy Zergevadász.
Aznap másztunk még egy Csigabiga-szimmetria-vadászt, vagy valami ilyesmit.

2012-ben azt mondtam, hogy minden utat megmásztam Tardoson. Most az a tanulság számomra, hogy eldugott kincsek mindig vannak, ezért ahogyan soha ne mondd hogy soha, úgy soha ne mondd hogy minden!