Überhang: Sweden and the holiday grading

Majdnem 3 hónapja nem fogtam sziklát, az elmúlt több mint 10 évben nem történt velem ilyen. A dán rabigát a vállaimra kényszerítette a rendszer és egy lélegzetvételnyi szünet nem következett be október közepéig.

Amikor is megtörtént végre a csoda. Kijutottam Svédországba boulderezni. Számoltam vissza a tripphez közeledve a napokat, igazi mix társaság jött össze. 8 fős kisbuszt bérelt Ádám, tele chraspadakkal, Ádám venezuelai barátnője, littván, dán, thaiföldi, bolgár, magyar - volt itt minden mint a mesében.

Koppenhágától másfél óra kocsikázásra található Kjugekull az északiak Fonatinebleau-ja. Igazán érdes gránit, lekerekített tömbök, sok reibung és rücskös kis peremek.

A helyiek mindig arról meséltek, hogy ide egy egynapos trip is elég, mert teljesen megeszi a bőröd. Nah puhapöcsüek - gondoltam bizakodva, majd megnézem én azt magamnak.

Annyira nem is volt durva mint amire számítottam, mert egzakt fogások vannak, vagy lehet csak kevés volt a csapkodós boulder azok közül amiket próbáltunk. Akárhogy is, Kjuge első pillanatra belopta magát a szívembe. Grading systeme olyan szinten kemény, egymás után kaptuk a pofokokat. Az hagyján, hogy egy 6B két miniszessönból úgy 10 próbából ment le, de volt olyan 1994-ben nyitott 5+ ami negyed óra projektelés volt nekem és bátran ki merném jelenteni, hogy a 6B-t bárhol a világon megkapná. A Kjuge grading... nagyon kemény! Hamar le is mondtam a nehéz utak projekteléséről és inkább a chillezős 7A környékéig mászogatós "levezető-mászóapuka" feelinget vettem elő, ami talán jobban is illett az őszi triphangulatba, mint a véresszájó verzió. Íme: