Péntek 13

 Még tavaly a VB-n

Elég ideges voltam. Gábor a dögmelegben elment békkállázni és ezzel ugrott az eheti kisgeris betevő. Egy hét múlva csütörtökön megműtik a szemem, ami nem annyira sok kihagyással fog járni, viszont nem tudom, mikor juthatok ki legközelebb a bányába. Talán még egy alkalom nyílik hétfőn és kedden, hogy megmászhassam a Dáridót, élnem kell vele. De ne rohanjunk ennyire előre.

Csókakő

Reggel Gábor csak annyit mondott; - Egy kezemen meg tudom számolni hány órát aludtam. - Nagyából én is, de azért bizakodó voltam, hisz az emlékek megszépülnek, de a szikla változatlan. (ez sem lett könnyebb) Sikerült a bekötőúttól felstoppolnunk a parkolóig, és még a Csutorás Geri által mesélt barlangot is sikerült megtalálni. Lehet ide egy szárazabb időben érdemes kijönni, nem tűnik könnyűnek, ellenben elég nehéznek látszott. :) A Kulcsos után egyből beszereltünk a Csontbrigádba. Hosszas leírást terveztem a névről, Rejtő Jenő fantasztikus regényéről, de nem érzem úgy, hogy most (nekem) kellene ezeket leírnom. Nem azt érzem, hogy nem lennék rá méltó, egyszerűen ennek még nincs itt az ideje. Elég tiszteletet és tekintélyt parancsoló ez az út. Mindketten nyaltuk benne a g*cit, de semmi. A véleményem az, hogy már Áron 1993 megmászásakor sem reális nehézséget kapott (IX/IX+), csak a harmadik akasztásig olyan 8a-ra tippelem, jut eszembe még itt is hiányzott mindegyikünknek egy-két komplett mozdulat, szóval a tippelt nehézség is lehet hogy könnyű. A harmadik akasztás után, jön a mostani kunszt, konkrétan kitört, még régebben egy elég jó oldal-allulhúzó amiből akkor combosat kellett húzni és felállni. Most nincs miből, egy pici bütyök van a helyén, betartani még betartottam, de mozdulat már nem indult belőle. Felesleges erről beszélgetni, szerintem minimum 5 évig biztosan nem megyek bele. Nem akarok vészmadárkodni, szerintem 8b+/c lehet, vagy nehezebb, vagy lehetetlen. A nyócbéplusszos Mikrokozmoszban legalább a sanszot látom a mozdulatokra, itt semmit...

Olyan hamar szereltünk ki ahogy csak lehetett. Gábor összerakta a Lebegést, szép mozgású út.

Hátramentünk, Áron útjait próbálgatni. Tyű - rövid és tömör a név, akárcsak az út. Három nitt plusz a stand. Az első két próba alatt nem sikerül megcsinálni a kunsztot. Gábor is mássza de neki se adja. Már kezdek kétségbe esni, milyen IX- ez hogy nem tudjuk még csak összerakni se. Gábor itt rájön egy jó lépésre, ami nekem nem adta, viszont találtam a közelében egy másikat ami igen. Már nagyon elegünk van. A meleg egyszerűen kibírhatatlan. Folyik rólunk az izzadság, álmosak és fáradtak vagyunk. Az utolsó próbák. Ha sikerül kiszerelünk, ha nem kiszerelünk. A kunszt egy mozdulat. Jobb kéznek van egy háromujjas lyuk, de csak annyira mély hogy az utolsó ujjperc fele fér bele, azt is nyomorgatni kell. A balosod egy egész jó háromujjas perem, ami vicces :-) mert amikor megfogod akkor úgy érzed tök jól tart -az amúgy függőleges falon- de amint fel szeretnél állni belőle rájössz, hogy a gondok nem kicsinyek. Végül a két kis szar fogásból, (és egy szar lépésből) kell egy igen korrektet ugrani. Ha elég messzire ugrasz és elhiszed, hogy megtart akkor nemsokára a standot is megakaszthatod, az ugrás után már nem lehet elrontani. Összeszedtem magam és nagyon elhittem. Talán fél-fokozattal nehezebbre adnám, mindenesetre nagyon király út. A jelenlegi mászható utak közül talán a legnehezebb. Összepakoltunk és egy fagyi után elindultunk a főút felé. Hihetetlen mákunkra visszafelé és felvettek minket, sőt még a buszt se kellett megvárnunk, mert Csókáról elvittek Székesfehérvárra. Nah mondom ennyit a "péntek 13"-ról... :) 

Az i-re a pontot az esti kis buli tette fel.

A fennmaradás végett- ha más miatt nem is megemlíteném, hogy Zupán Tomi boulderezgetett egyet svájcban, és lebüntetett egy 8A+ és egy 8A -t. Csak annyit mondhatok: Geht schon!