ascent to go - Frankenjura'16

journey of a year

Eredetileg augusztusra volt betervezve a frankenjura, addigra kellett volna csúcsformát időzíteni, de akár hogy szorzódott, osztódott a dolog - a családi nyaralás csak úgy valósulhatott meg, ha nem akkor megyünk juraba. Még régebben emlegette Rudika, hogy ők korábban mennek, úgyhogy rácuppantam a témára kb. 10 nappal az indulás előtt. Eddig a pontig úgy készültem hogy augusztusban lesz a jura, de mivel nem volt mit tenni és kijutni mégis csak kiakartam, hagytam annyiban, elengedem a nehéz utakat.

Mivel úgy nézett ki Marciék öten vannak, ezért abból a kocsiból kirobbantottuk a Barabás családot, amivel később jól meg is szívta a halfmezko team. De nem volt baj a motivációjukkal, Nürnbergig telekocsiztak ki a srácok. Mi pedig a Gerecse SE-hez fordultunk segítségért és kértük el a Trippautójukat, a fehér Passat-ot, melyet állapota, a benne lévő kilométerek és kora miatt csak "Az ezer éves sólyomként" emlegettünk.

Péntek esti indulást végül szombat hajnalra toltuk, egy közös bevásárlással kezdődött a trip. Miután közel két órát töltöttünk a Tesco-ban, eléggé egyértelművé vált, hogy jó ötlet volt nem nekiindulni az éjszakának. Reggel 7 órakor viszont Gabo és Kriszta már kopogtatott a lakás előtt, csöpörgő esőben ment a végtelen beszettelés és 8 órakor óramű pontossággal útjára indult a sólyom.

eső a Pusztaszeri úton

indulásra kész verda

amit ha behúzol ott maradsz

camping - garden of silence

A 8 óra most valahogy gyorsabban elpörgött mint tavaly és csak egyszer kellett dugóban ücsörögni a német autópályán. Délután 6 körül viszont megérkeztünk Untertrubach közelében fekvő Eichler campingbe. A kempinget Oma Eichler vezeti, aki ismeri a környező szektorokat (bár ő maga nem mászik) tanácsot tud adni az eső után gyorsan mászhatóvá váló falakról. Egy szívélyes aranyos nagymamának tűnt elsőre, bár azért később kimutatta a foga fehérjét - de összességében pozitívként maradt meg bennem a kis berögzöttségeivel és német mentalitásával. Érkezéskor körbevezetett minket, elmondta melyik sátorhelyet éri a nap el korán, melyek vannak sokáig árnyékban, hol a mosogató - hogy mennek a tisztálkodási lehetőségek, hogy kell gyűjtenünk a szemetet, az erre külön elhelyezett 5 kukában és 3 konténerben. Úgy foglalnám össze ha betartod a játékszabályait, akkor a barátja leszel, ha nem... Isten irgalmazzon neked. Este 11-kor takarodó (németesen ha kell fejbelő hogy csöndbe légy) 7euro egy éjszaka/fő, 50Cent a fürdőhöz a meleg víz, ami kb. 3 perc tusolást tartalmaz. Kulturált mellékhelység, mosogató helység, parkoló. Földrajzi fekvése nagyon jó a kempingnek, 5perc vezetésre vannak az első szektorok, a néninél pedig mindig helyi kávét és irtó finom süteményeket lehet venni, illetve ha igény van rá vacsorát is szolgálnak, avagy reggeli zsömit. Egyszóval tökéletes kempingezőknek és azoknak is akik most barátkoznának meg a sátrazással.

Irtó részletes beszámolót nem lenne időm és erőm írni most, a fulltime munka és edzések mellett nehezen tudok én is időt szorítani a rendszeres írásra, s nem is fogunk költői magasságokba emelkedni, de egyszerűen némi bemutató jelleggel mesélek a szektorokról ahol jártunk, és az utakról melyekben lógicsáltunk.

plenty of project

Otthon nézegettem, a munkahelyen nyomtattam, kölcsönkértünk. Volt zsebben kalauz, kinézett utak sokasága, s volt egy terv a fejemben arról hogy fog kinézni az elkövetkező 9 nap. Ez persze lehetetlen általában hogy megvalósuljon, mert áthúzhatja az időjárás, az emberi mohóság(akkor se tartasz pihinapot amikor kellene) és a társaid, akiknek nyilván figyelembe veszed az igényeit és elvárásait. Aztán a kocsiban valahol Ausztria környékén kiderült Gabo-ék csak egy hétre vettek ki szabit, s e meddig leszünk kérdés felett kicsit elsiklottunk. Én kicsit sopánkodtam emiatt, mivel Vikivel a hétfő-kedd is szabadnapnak volt kivéve. Ez kicsit sűrűbbé tette a tripet és máris áthúzta számításaimat, de ez inkább izgalmassá tette az egészet és segített elvágni az utolsó köldökzsinórt, ami otthon-hoz kötött. Ki is dobtam egy kukába a tervezetet az egyik benzinkúton. Szerettem volna persze rámenni a határfeszegetős dologra, de nem a végletekig menően, inkább minden nap mászni valami közepesen nehezet. Ez volt a terv.

Sok új szektort szerettem volna megnézni, visszatérni a Grüne Hölle-be a tavalyi 8b projekthez, megnézni jura északi régióját, ahol még nem voltam és nyilván mászatni Vikit annyi sziklán amennyi, amennyit csak elbír a kis kacsója. Továbbá ez is egy fontos szempont volt a szektorválasztásnál, hogy jó/jobb az, ha nem csak egy agyonmászott 6a van a szektorban, hanem több könnyebb fokozatú út is. Így az idei trip kevésbé szólt az előre felfirkált célokról, inkább rólunk szólt.

nomeg a sörökről is szólt...

de erről később

First day;  ismerkedés újból - Soranger Wand

Egy szép kis falsáv, ami 4c-8b-ig tartogat utakat. Jó volt hangolódásnak, mert vannak könnyebb nagyobb nitt távú útjai, lehet mozogni nehezebben, és vannak nagyon jól nittelt (kb. 80 centinként!) könnyű utak. No meg persze azért is jöttünk ide, mert az Ipach-Rudi team is ide jött. A lényegi dolgok volt: Gabo másodikra megmászta a Die zwei Muskeltiere (a két izomállat) 8a-t, ami azért nem rossz. Kriszta felszállt a 6c+ sending vonatra, Viki túlesett első elölmászós on-sight útján, én pedig egy 7b+ flash-t könyvelhettem el magamnak, ami nem volt mostanában - remek kezdős nap.

Az este mindig átalakul egyfajta kis főzőiskolává a camping területén, ami általában addig tart míg ránk nem szólnak. Ez az egy hátulütője van a campingnak.

Viki 6a-ja

"vörös lazacot kell enni"

szerencsére velünk volt egy indiai sajtevő kötélszedő...

Gabót dícséri (ezis :)

megzuhanás

blöff

Második nap; feltámadás - Zwergenschloss

Az első reggel ez amikor kicsit elszetteljük az időt. Elkávézgatunk, elreggelizgetünk, elzabozunk, elpakolgatunk. És hopp... dél van. Megint hallgatunk Rudiék javaslatára, s csapatszellemben csűrjük utánuk. Egy új szektor csekkolására adjuk a fejünket.  ez is és hűű... micsoda egy aréna. Kicsit depressziós hangulatú a sűrű lombok miatt kevés fény jut át a talajig, középen pedig egy hatalmas barlang van - ami ontja magából a hardcore utakat és a sötétet. 

Bialetti lefőzi a habosat

Zwergenschloss

aranyos kutuska

véééreb?!!!

 Első útnak egy a kalauz által kétkorsósra értékelt útba nézünk bele, a 14 méter hosszú Rotkäppchen und die sieben Zwergnasen - a maga nemében az egyik legfainabb út amit jura-ban másztam. Egy 6a+/6b végig darálós két és három ujjas lyukakkal, lépegetős, forgós a függőleges falon. Bárkinek ezt ajánlanám a köteles mászás megszerettetése végett. Vikinek ez az első 6b belemozgás, amit aztán számos 6a körüli út követ. Megy a szemezgetés mibe nézzünk bele, végül egy a szektor közepén futó él mellett teszem le a voksot. Kicsit a barlang szájában van, ezért nem a full epic - de még így is bőven ajánlott út. Born to be alive 7c. Ruditól kampom a bétát, amivel egy nappal korábban megmászták, Marci szerint igen softos út. Csakhogy Marcinak jól sikerült a téli eresítés és kikottásítás, úgyhogy nem annyira hiszek neki. Egy flashszerűséggel kezdem, de végtelen próba lesz belőle. Igazából egy igencsak technikás mászás, ami két élen megy fel, a két él összecsapkodásából, sarkazásából áll. Megszületik a béta és foggal körömmel meg akarom mászni, tetszik is és fizikai kihívás is egyben.

Kriszta eközben végtelen motivált 6c flash-t tol, Gabo pedig végtelen motivált 7b+ flasht. Rudolf arclemérődési bajnokság. Lassan ürül ki a hely, kezd még kevesebb napfény beszűrődni és hamarosan azt vesszük észre, hogy már csak magunk vagyunk három helyi vagány társaságában, akik 5 percenként dobálják a váltott próbákat a Plan B 8b-re. Már kicsit hűvöskés is az idő, amikor visszakerül a drótkötelem a projekt alá. Tragikus állapotok fogadnak, szűröm le az első próbánál a tanulságot. Az esti lehűlés következtében a barlang szájánál lévő utak egyre nyirkosabbak lesznek, s be is pimpósodott az egyik reibung akasztó fogásom. Nem túl biztató előjel. Vagy négyszer-ötször kiesek a beszállóboulderben, s most újfent a kötélben ülve sem tudom megcsinálni a pimpós fogásra nyúlást. Kezd felidegesíteni, mert tudom hogy nem jövünk talán ide többet és szörnyen meg szeretném mászni ezt az utat. Bánt is valahol belül hogy ez most frusztrál, emiatt is haragszom magamra de valamiért most nem tudom átkattintani magamban pozitívra a dolgokat. Egy negatív spirálba kerültem, amiből nem tudok most kitörni. Sosem éreztem ilyet. Már bánom az egészet, hogy ilyen negatívra fordult a ragaszkodás miatt. Csak az elmenetel segíthet.

Born to be alive - 7c beszállóbouldere

Valahogy nagyon összeszorítom a fogam, és sikerül a beszálló boulder. Megvan a kövi mozdulat is, prüszkolom a nyálat a habzó számban, ordítok én is - ordítanak mögöttem is - szétdurranva jutok el a negyedik köztes környékére, ahol egy alsósban lehet rázni egy kicsit. Határon mászás, napvégén, párás-pimpós fogásokon. Megmászás...huuh...Born to be alive.

A kocsiban visszafelé némi keserűséggel gondolok erre vissza - az egész állapotba amibe kerültem. Viszont utólag most, már azt mondom minden úgy jó ahogy. A dolgok megtörténnek, s a nyílvesszőt sem tudod kilőni addig, amíg igazán fel nem ajzod. Talán nekem is erre volt szükségem a megmászáshoz.

3. nap - Obere Schlossbergwände

"Jajj tavaly voltunk már itt, nem lesz gond a megtalálással."- mondta Gabo. Minden így kezdődött. Ahogy a hely nevében is utal a többesszámra több nagyobb falacska is van közel egymáshoz, elég egyedi összekötő ösvénnyel közöttük. Természetesen több kört kellett megtenni, hogy a megfelelő szektorhoz odataláljunk, de meglesz. Nekem a bejövős a legkevésbé, de a többieknek adja. Gabo másodikra megmássza a Body counts 8a-t, Viki egy 6a-val gazdagítja a ticklistet, Kriszta pedig egy tavalyi projektet fejez be, az Ulala 6c+ -t. Igazából csak nekem konyítja lefelé a szám alját, a többiek csippantják a szektrot. 

azért geribe nem ilyen motivált a felmenet..demde?

Kapcsolatunk ziazsákmegtöltési szintre lépett...

Megcsekkolom a mellette lévő szektort, amire az elhagyatott szó lehet a legtalálóbb. Mindenhol 30 méter fölé meredező falak, de nitt csak néhol látható. Sok clean út, ami "ki van építve" az is a régi idők mozija elvet követi. Visszasétám során veszek észre egy különálló tömböcskét amin két út megy. Rövidek, áthajlóak, beton boulder. A kalauzból később informálódom, valami 7a+ és 7c mennek itt. Dobok egy OS-t a 7c-re, de több fogásnak hitt dologról derül ki hogy tarthatatlan. Nem tudok feljutni a második nittig. Ekkor úgy döntök dobok egy OS-t a mellette lévő 7a+-ra, de ebben is végtelen elkutyulódok. Poros is és olyan kis lyukak vannak benne, hogy szintén eldobom. A kötélből ücsörögve sem tudom megcsinálni a mozdulatokat, de valahogy a nitt-re ráugrással sikerül átverekednem magam a kérdéses részen. A standból átmozgom a Schoppenhauer 7c-t. Lefelé csiszolódik a béta, egyértelműen vissza akasztva tudom csak a másodikat akasztani, így inkább a Gabot kérem meg a biztosításra. Egy nagy levegő kell csak hozzá, de megakad. A lenti szektorban volt még egy 7a+ on-sight, a Danny de vito, projo Krisztának, old-school 5b Vikinek. 20méter 4 nittes változat. Eddigi jura pályafutásom során ez a szektor jött be a legkevésbé, mivel sok út lemászott, nagyon popular a szektor a Liebe ohne Chance miatt, ezért mindig millióan vannak, ami pont az amit juraban nem keresek.

Este már a korábban megvásárolt Jura söröket fogyasztjuk, így nincs gond a hangulattal sem, majd a képek beszélnek.

egyik tányér megy, a másik jön :D

ennyi tesó

4.nap - Grüne Hölle - a zöld pokol

Régóta meg akartuk verni a másik csapatot a korai elindulásban, ezen az egy napon sikerült is. Végig nem értettük miért kell cakkra 9-kor kocsiban lenni, de elszántak és készek voltunk véghez vinni a lehetetlent, megelőzni sziklára menetben a scharniczki verdát. A sikerhez persze hozzátartozott, hogy mi ezen a szép napon kihagytuk a reggelit... illetve a boltnál pótoltuk, nem is akármilyen portékákkal.

reggeli

stairway to heaven

Nagy nap nekem, egy éve várom hogy visszatérhessek ide, s most azt hiszem megint fogok várni egy évet. Mentek a fogadások, de két nagyon jó próbából sem tudtam beadni a Bastard-ot.(8b) Mintha a koncentrációval lettek volna gondok, ugyanis sikerült mellényúlni a már megmentő lyuknak egy ízben, amire ugyan dinamikusan kell menni, de ebben a pozícióban még sosem hibáztam ott beszállva. Sebaj, ez egy ilyen kávéház. Most nincs kesergés. 

első nehéz (kisebb) nyúlás

Bastard 8b kulcsmozdulat az éles próba közben

Gabo a Sultan of swing 7b-t on-sightolja, majd egy bebézölt nevű 7c be szerel be neki Viki (!). Gabo bétája egész kiforrott lett mire én is átnyargalok ide és igazából a Bastard után, kicsit erőtlenül, fájó ujjakkal és kevés bőrrel megyek oda - magam sem tudom miért mondtam korábban Gabonak hogy hagyja beszerelve az utat. Mohóság. Amikor aláállok potyognak a könnyeim a kisperemes boulder láttán. Nah sebaj, szívjuk fel magunkat, meg kell mászni gyorsba - mert hamár a szabadtéri uszodáról lecsúsztunk, legalább a Lidl-t érjük el zárás előtt. (Bár ez így is necces volt mert valaki szerencsétlenkedett előttünk az úton, feltartva a sort...)

Kisfogások, Gabo bétája kicsit átalakítva, személyre szabva. A második próba akár meg is lehetett volna, de az erőlködéstől befingok és a többiek leröhögtetnek a falról. Meg esik ez is. Beszarás.

A kövi próba határon, végtelen határon megvan. Végül is egy vigaszdíj lett a Bastard helyett, de nem baj, mindenkinek meg kell hogy legyen a maga "slowfoodja." :)

gejl so?

5. nap - pihi + Ringlerwand, Bärenschlucht, Eldorado (mégsem pihi?)

Pihenni akartam már és erre nagyjából kapóra jött, hogy megjött a hírhedt jura-i eső. Meglestük az egyetlen helyi mászóboltot, majd a Ringlerwandra kocsikáztunk. 

kis terem csekkolás

best friends from eternity

evolúció

Viki egy enyhén áthajló 6a+ körüli úton projektelt, de sajnos a délelőtti eső még pimpóban úsztatta a Ringler falat. A nyílt területekre néző, vagy napsütötte falak képesek hipergyorsan megszáradni, így vetettünk egy pillantást Bärenschluchtra, de megfogalmazódott bennem, hogy itt soha egy napot nem akarok kidobni az életemből, illetve talán csak a nehezebb szürke mészkövön menő enyhén áthajló utakra, a többi híresség ugyanis lentről látható zsírbányában úszik. Míg Gaboék másztak a Holzgauer wandon, mi Vikivel megpattintottuk a kocsit, kicsit gyönyörködni a kis városkában.

A pihinap vége az lett, hogy valahogy felmotiváltam Ipach Marcit - estére nézzük meg az Eldorado szektort. Mindenképpen meg akartam nézni itt az Ekel 7c+ -t és a babysitting 7c -t, lentről mindkettő ígéretesnek nézett ki, azonban a próbák során minden megkeseredni látszott. Az áthajló szörnyeteg egy igen ferde és csúszós talajról biztosítható csak, az utak pedig nem a legbarátságosabb módon vannak nittelve, illetve talán nem is a nitteléssel van a baj - jellegéből adódóan szar az akasztófogás több helyen, és a második nitt akasztásából földigeséspara jogosan fennáll.

Először a helyi bemelegítő nyolcasban törtek le az ujjaim, ugyanis a Marci által zsebeknek titulált fogásokban nekem végtelenül letörtek az ujjaim, teljes kilevések közepette értem fel a standba. Ekkor jött a mégnagyobb arclemérés: Babysitting for neurotic girls today - 7c. Ha értél még rossz akasztó pozíciót, hát ebben megkapod. Túl sokszor azért nem kell megismételni, de kétszer megkapod a halálfélelmet. Vagyis nekem sikerült. Inkább a meneküljünk innen érzéssel szereltem ki, sikerült megmászni negyedikre, de jó ideig nem akarom viszontlátni ezt a spotot. Második próbára leánulláztam az akasztást, mert befostam a földig eséstől..., de negyedikre megadta magát. Teljes szürkületbe, utolsó esély volt a megmászásra.

6. nap - Diebesloch, Holzgauer Wand (se)

Ipachék elmagyarázásából az jön le nekünk, hogy ha ismersz valamit, akkor nagyon könnyű megtalálni, ha nem - akkor kevésbé. : ) Sokszor van, ha már egyszer voltál egy helyen végtelen könnyű odamenni újra, de elsőre számtalanszor bebézölnek ezek a kis leírások és erdei utak. Sebaj, Second go meglett a Holzgauer Wand. Mire felérünk a falakoz, Marcit már rúgkapálva eresztik le és szájában cigivel szitkozódik, ez bizony már a második kiszopódás aznap a 3. nittből elemenekülés, szar az út - ennyi tesó. :) Jön Rudika a Niume 7c-ben és sikerül is pár kutyacsontért feljutnia a standik, furcsa módszerükről érdeklődünk lelkesen, amin én azóta is lelkesen rágódom. Mármint hogy lehet az, hogy a bemelegítés mellőzése nélkül másznak nehéz utakat, amit (valjuk be) elég sokszor kiszopódás követ. Szerintem a skacok láthatták amikor Barabással összenéztünk és nem tudtam eldönteni hogy sírjak vagy nevessek, de lényegében azóta is emésztem a dolgot - mármint azt hogy a testnevelést oktató Marci és a személyi edző Rudi, avagy a halfmezkó team - hogy hagyhatja ki teljes egészében a bemelegítő út választást. Na mindegy beírtam az ellenőrzőjükbe egy fekete pontot, amit a későbbiekben ki lehet javítani. Nagyon gyors mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy nem kérünk ebből a szektorból most, egyrészt a 30 fokban lévő fagyos hangulat, a könnyebb utak hiánya vezetett ehhez. Leginkább.

egy az alvás közben gyakorolt félzárt

Viki és a Rote Wand teteje

A0-ázásról ilyen szép képet még nem lőttek...

"deved a"

Így találtuk meg Diebeslochot, ami a Holzgauer Wand melletti kis aréna, megközelíthetősége korántsem egyszerű. (A kutyust hátizsákban kell felhozni, mert nem tudna lemenni.) Számos rövid, velős és szép utacska található itt, illetve a szektor egy minimális esőre is kompatibilis. Kriszta egy 6c+ projót szemelt ki, Viki az első 6a+ -t, mi Gabóval ebbe abba belenézegetünk, s születik is pár megmászás. Részemről a jelentősebbek 6c+ OS, 7b flash, 7b+ second go, Gabónak először 7b+ flash, majd 7b+/c OS. Viki megmászása valami hihetetlen hangulatot csinált a mászóhelyen, a tömeg úgy üvöltött mintha minimum 8b lett volna, nem is értettem. Azt hiszem az emberek amit szeretnek, az a küzdés és a szenvedély és fokozattól függetlenül megkapja a respektet az akiben ezek megvannak egy út iránt. Mivel ez az északi szektor közel egy óra kocsikázásra volt a szállsáhelyünktől, így már koradélután elkezdtük kiokoskodni, vajon hol lehetne enni egy jót. Végül a mászóhelytől pár percnyire lévő vendégházikóhoz kaptunk tippet. Már évek óta ki szerettem volna próbálni a fränkisches Schäufele-t, ami egy jura tájéki helyi konyhai jellegzetesség. Sajnos ez csak hétvégente van a konyhán, így szerény választékukból válogattunk. Amikor kihozták a hazai éttermekhez képest is olcsónak mondható étkeket, elámultunk. Én a legfinomabb tengeri herkentyűs hallevest ettem meg ever (nem halászlé!!!), majd hozták sorra a tésztákat, pizzát, bélszínt... olyan tálalásokban és olyan körettel, hogy már ránézéskor lehetett tudni, nem nagyon fogjuk bírni megenni.

mennyiségi minőségi

na ez igen

na ez pizza

na ez tészta

7. nap - Rote Wand

A reggeli esőt eltekintve szép napnak ígérkezett ez is és újfent az északi régiót vettük célba. Rotewand egy tagolt, hullámzó falfelület, némelyik útja közel 40 éves. Nem a legnehezebbek, de jó a mozgás, számomra szellősebb utakkal. Ez a nap már amolyan kifelé vezető volt a trippről, nem volt világmegváltás, csekkoltunk még pár szektort, estébe nyúlósan, szemezgetve pár szép út közül is. 

8. nap - go home - vagy még egy gyors Soranger Wand belefér? bele!

Nagyon nehezen sikerült rávenni Gabo-t, hogy egy utolsót másszunk még Soranger Wand-on. Viki a 6a-ját projektelte, Gabo egy 7c megmászással gazdagította magát, szomorúan de hátrahagytuk Frankenjura-t. Az egyik legviccesebb maszotripp volt Gabóékkal evör, ami ha minden igaz Svájcban előbb-utóbb folytatódik.

hetünk nyoma

státusz

kis csapatunk

a későbbiekben egy videó még érkezik(!)