Csóka móka

mennyiségi Lecsók készülnek

a matekos szekció

Lakoma

a veszprémi szekció

a tánc szekció

rotpunkt szekció

Magam is meglepődve tapasztaltam, a másnap reggeli ébredést, könnyebb volt mint hittem. Persze ehhez nagyban hozzájárult a tény, hogy a két jóból az egyiket választottam csak és full tudatosba meg éjfél előtt agyba dőltem. Reggel persze egy kis nyújtás és pár lefőzött kotyogós kávé után aztán nekiláttunk a nagy rendrakásnak, hogy az öreg Schwarz Bácsi pecóját méltóképp hagyjuk hatra magunk mögött. Ezek a Csókai mászó Jam-ek mindig nagyon jó kezdeményezések, mindig összeverődik egy jó kis csapat.

A Csókakői Varnapok meg most is tartott, de nem zavart az emberáradat, most egyből az Északi falhoz mentünk. Bár nem tűzött a nap, állt a levegő és párás – döglődős idő fogadott. A komforton belül voltam bőven és melegítésnek a Tábla direkt 6+/7- választottam, majd mivel éreztem hogy tart a kéz, jött a tegnap megmászott Szfinx 7a, most RP stílusra szépítve a megmászást.

Majd míg Soma a Szfinx-et ütötte, én a Csontbrigádba szerelést választottam. Végre százezer év után sikerült egy kint létet úgy összehozni, hogy Gabo 5 méterre mellettem lógva diktálta le az évek alatt letisztult és kiforrott bétáját. Ez nagyon jól jött, számos helyen tette egy hajszálnyival könnyebbé a mozdulatsort.

Szellős repedés

szellős

Szifinx 7a és Kulcsos 6a

Tábla direkt 6+/7-

Szfinx megmászás

Az áttörést pedig az jelentette, hogy megmutatta a lenti kulcsmozdulathoz a pontos lépéseket. Egy nagyon rossz homorú vonulatot, amire ki kell szúrni, s amivel bestabilizálódik a mozdulat.  Sikongatni tudtam volna örömömben, ehelyett ordítottam fájdalmamban, pattogott az új le a kisperemekről, vastag hámrétegeket hagyva a fogásokon. Miután minden aprónak tűnő részt kicsiszoltam, és átgondoltam, hová kell kihosszabbított köztes, melyik a legjobb akasztó pozíció – és kétszer átzongoráztam a legtetejét is, ami önmagában is egy 6C+ körüli bouldernek felel meg a legpontosabb bétával, de ha valamit elcseszerintesz ez megy szépen felfelé. Az utolsó reibung táblán kimászás teszi még ellenállhatatlanabbá ezt az utat. Úgy ereszkedtem, le hogy so-so nagyjából tudok mindent, legközelebb hűvösebb időben kell visszajönni és jöhetnek is az éles próbák, bár itthon ez jelentősen átértékelődött. Ha vonz egy út nem foglalkozol a legjobb kondíciókkal, kimész amikor csak megteheted. És engem a csontbrigád hívogat. Olyan ez mint egy ékszer amit, mikor csiszolsz egyre fényesebb lesz. Épphogy csak meg kellett legutóbb kapargatnia  felszínét... valami elkezdődött. Jó ha az ember talál valami gyöngyszemet a határához nagyon közel, s ebben erre leltem. 3-4 olyan nehézségű mozdulat van benne mint a Lélekharang kulcsmozdulata, viszont nem tudom összehasonlítani a számomra nem szép gerecsei kőzettel. Mióta hazaértem a lehűlésben bízva nézegetem az előrejelzést, hogy csak ki kelljen menni és csak meg kelljen mászni. 

vérhattyúk támadnak

Naplemente a Velencei tavon

jöhet a biiiigi

beetetés