Tardosi fiúk

Az egyetemista emlékeimet idézte vissza Pünkösd hosszú hétvégéje.
Tardoson voltunk szombaton és hétfőn.

Tardosi fiú, merre visz az utad...

Réka örül, Miskó kakaós tejjel

virág

beporzás

Fecóék házi lekvárja

Kutya

Kutya

Bográcsozás, gyerekek

Ében

Fecó szemléli a tájat

Szombaton Miskó és Tóth Robi, Réka és én mentünk ki. A kötelező figurákon kívül az Aranyesőbe néztünk bele. Én nagyjából emlékeztem a bétára, de át kellett néznem.

Olyan volt ez, mint ha egy zeneszámnak csak a dallamára emlékeznél, vagy inkább arra a nyárra, amikor sláger volt. De most kiviláglott a múlt ködéből; a mozdulatoknak nem csak az emléke, de a pontos kivitelezése is feltolult bennem.

Aznap egyikünknek sem lett meg egyben.

Vasárnap este jött egy kis zápor, hozott egy kis lehűlést, de szerencsére a hétfőt nem érte el.
Fecóval mentünk ki, én tatáig vonattal, ott vett fel kocsival. A tatai vasútállomásról eltűnt a pénztár, egy sárga jegyautomata van helyette, ami nem fogad el kártyát. Egyéb vonatkozásban a MÁV változatlan.
Meglett az Aranyeső egyben, felmotiváltam Fecót is, ő összerakta felsővel.

Megnéztük a Nagyfal legjobboldali útját, a Jégmadártól jobbra megy egy kb 5 méteres táblán, rettenet, kaller szerint 8-as! Ez már nem ment egyben, összerakni is alig sikerült. Az út mentségére legyen mondva, már meleg volt és fáradt voltam.