Creta - A teljesítménykényszer csapdájában

A legutóbbi Kotecniken töltött hétvége két dolgot váltott ki belőlem. Egyrészt Creta maga a prémium mászóhely, ahová minél többször vissza kell hogy menjünk - másrészt vissza kell mennem egy napra Kotecnikre, hogy befejezzem, vagy csak "fejlesztgessem" a kiszemelt 8b projektet a Tamavceket.

A kocsi gyorsan összeállt, bár Fidy semennyire sem volt motivált Kotecnikre az új helyekkel mindig meg lehet győzni - ha pedig Creta-ról van szó én ódákat tudok zengeni róla. Robi és Soma személyével vált teljessé a csapat. Az original elképzelés is egy nap Kotecnik és két nap Creta volt.

Na de hol is van ez a Creta? Creta egy Kotecniktől fél óra kocsikázásra lévő sportmászóhely, az autópálya másik oldalán 900m magasan a hegytetőn. Fekvése tökéletes tavasztól-őszig, a helyiek jó nyári helyként tartják számon, premium szürke oldott mészkő, jól nitteltség jellemzi és mivel csak egy pár éve került a köztudatba egyáltalán nincs (még) lemászva, szemben Kotecnikkel sajnos.

Ki ki a maga okán de végül egy szombat reggeli indulásban egyeztünk ki. Ez számomra 4 óra, Robi számára 2 óra alvást jelentett - így a fő cél Robi részéről már a beszálláskor megfogalmazódott: "pihentebben hazaérni mint ahogy elindultam."

Mivel Soma először volt itt, próbáltam neki a szebb utak közül ajánlani valamit. Jöttek is sorra a bemelegítős mászások, Soma levarrt másodikra egy kemény 7a-t, majd leszakadt az ég. A hideg esőcseppek szép zuhanyfüggönyt formáltak és lassan elmosták az emberek szombati mászással dédelgetett álmait. De nem úgy az enyémeket!! Végre megjött a kívánt 18fok hűvös,= lehet érdemben próbálni a Tamavceket, gondoltam - ami úgysem ázik el bármekkora is az eső. Már a beszerelés is kicsit pofonként ért, a kulcs mozdulatot 6-ból 1szer tudtam megcsinálni, ez az arány pedig kétszer ilyen jó volt pár héttel korábban a melegebb, de száraz időben!

Tamavcek a sima táblán átmenő 8b

Sajnos a következő próbám is csak megerősíteni látszott az elméletet miszerint valami bézöl van. Vagy az eső utáni magas páratartalom, vagy a Geri24 mászásának fáradtsága, vagy az azután tartott 5 napos pihenő volt túl sok, egy szó mint száz: Ez ma nem az a nap! Fájó szívvel de logikus döntés ilyenkor otthagyni a projektet, főleg úgy hogy tudom idén nyáron  már nem valószínű hogy lesz lehetőségem ide jönni, az ilyen "talán az ősz"-ökből meg általában könnyen talán a következő tavasz lesz. De nem hajt a tatár, nem sietünk sehova!

Creta-n számos terv volt a mászandó utak tekintetében, úgyhogy a hosszú általam kinézett utak listájából kiböktem találomra kettőt. Egyikbe épp Marci szerelt be, úgyhogy akkor néztem a mellette lévőt. A "Vid" nevű 7b+ -ban ha nem is keseredés de fejtörés az lett, a középső boulderre is és a stand alatt is?!

A fogáskészletét illetően lentről is látszik, hogy nem a világ legszebb útja - illetve a szépséghibán még ront egy nagyságrendet az egy méteres kötélgyűrű ami a közepén lóg, tapasztalataim alapján azon utakban szoktak ilyen menekülés/feljutást segítő eszközök lenni, amelyek nem adják olcsón magukat. A helyi "udvari bolond" szerint a tetején még valami mokkó bouldert kell lezavarni - ami be is igazolódott jó pár köztesben ücsörgött perc után. A second go sem volt éppenséggel stabil, de valahogy felordítottam magam a kritikus részeken és megakadt a stand. 7c I would say. 

. Ekkor már negyed óránként jártam az erdőt, most már meg kell, hogy említsem Kotecniki szállásadónk reggeljeit; 5euróért addig hozzák az étkeket ameddig csak bírod! Házi sonkák, házi kenyér és kis kifli, kávé, házi tej és házi joghurt; „jóból is megárt a sok” 

Creta egyik alacsonyabb szektora

fejben átrongyolok a kunszton

Mialatt Soma az Alleluja 7a/+ -al birkózott a szorgalmi időszak végi hajrákkal az alkarjában, addig én a Marci és Robi által próbált Super kih-el kezdek szemezgetni; Oldott szürke mészkő, rissz-rossz fogáskészlettel első ránézésre is, robbanékony boulderes mozdulatok tömkelege - pont amit imádok. Marciék a második akasztáson nem nagyon jutottak túl, de igazából az út nehézsége szerintem a megfelelő béta kiolvasásában rejlett. 7b+/c ért tökéletes fokozat, olyan maxerős térdletekergetős boulderezést kapsz, hogy a beszállástól a negyedik akasztásig nincs esélyem ziázni. A maxerős kezdet után függőleges kisfogásos egyensúlyozás, majd bemászás egy no-handbe és az előbb említett út kb 6C-7A boulderes befejezését megkapod az arcodba még egyszer a stand előtt.

A második próbánál sejtettem, hogy fel kell kötni a gatyát és végtelen órditásoknak hála valahogy itt is sikerült felverekednem magam a no handig. Rég éreztem ilyen feelinget, olyan érzéssel jutottam el a negyedik akasztásnál lévő kantárra, hogy azt éreztem leesek. Rá kellett pihenni hogy ki merjem húzni a kötelet.. :D
Sajnos az igazi óbégatás a stand előtt jött rám, amikor is a fenti boulderkunszt végén a repedés egy alsós fogása kitört, amikor a standakasztó fogásra nyúltam. Sosem történt megmászós próba közben velem ilyen, és úgy össze is tört kénytelen voltam kiszerelni, nem éreztem se az erőt - de inkább a motivációt a további próbákra. Sajnos nagyon bennem maradt ez a negatív érzet és az esti megnyugtató cik sem segítettek teljesen elengedni a dolgot.
Másnap Marciék lebeszéltek arról, hogy újra ezt másszam és a Cretai hátsó szektorok egyikét lestük meg, ahol 18-30m magasságig mennek utak, iszonyatosan jól kinéző oldott mészkövön.

Itt megy a Game of Thrones 30m hosszú 8b, amit Tamáska és Scharnitzky is leaprítottak már, ami mindenképp respektet érdemel, mi vekengtünk itt egy keveset – pár 7c-ben keseredtünk kicsit, majd elindultunk hazafelé annak reményében, hogy Tóth Uram is pihentebben érkezik haza mint ahogy a trippre eljött! 

Ez a tripp egy kicsit elengedés - néha hátrább kell lépned hogy hosszú távon mégis csak közeledj céljaid felé. Ez a tripp egy kicsit lezárás és újrakezdés is. Eljött ismét egy pillanat, amikor a mászás élvezetét újra kicsit meg kell tanulni, meg kell tanulni elengedni a lezárni komoly célokat, amik árnyékában már nem feltétlen élvezed azt amit papíron a legjobban kellene. Idén az edzésnaplóm egy szegmensébe felírtam magamnak az idei éves célok közé: "élvezni a mászást."
Persze nehéz meg összetett kérdés is ez, mert ha nem csak nevetgélni jársz a haverokkal a természetbe a sziklákhoz, hanem ne adj Isten komoly céljaid vannak, netán tán véres verítékkel edzel négyszer ötször hetente, dolgozol meg értük - olykor nehéz eldönteni, most élvezetből csinálok valamit vagy egy kényszer amit magamra erőltettem. Ilyenkor a dilemma pillanatában mindig eszembejut Erich Fromm egy mondata a Szeretet művészete című klasszikusból. Semmiben sem viszem sokra, ha nem fegyelmezetten csinálom; amit csak a "kellő hangulatban" tudok megcsinálni, az lehet kellemes vagy szórakoztató hobbi, de sosem leszek benne mester. 
Ez a hétvége túl lett erőltetve, a vágyaim felülkerekedtek rajtam - és megcsorbult valami abból amit igazán szeretek. Úgyhogy most lazítani fogok egy kicsit(egyik oka amiért nem készült bejegyzés). Mindig meg kell találni az egészséges határt a nem akarás és nyögés között, nehogy aztán bebarnuljon a gatya...