Az egész story valamikor a tél
folyamán fogalmazódott meg, valami olyasmi mondattal kezdődve, hogy de jó
lenne... A pénteki edzéseink során mindig volt kisebb nagyobb kupaktanács, ahol
a "jó lenne" egyre inkább körvonalazódott. A csapat is jelentősen
alakult idő közben, többen visszamondták, többen csapódtunk - végül az áprilisi
időpont lemondása után júniusra tűztük ki a Venediger megmászását. Az elmúlt
hónapok baráti eseményei, bulik, a legénybúcsú vagy az esküvő során már
mindenki megismert mindenkit, bár ilyen felállásban ez volt az első közös
trippünk. Buksi, Dani, Matyi és Erdős Gábor voltak a szerencsések. A nagy
felszerelés kölcsönkéregetések és a céges autó megszerzése után már nem volt
kényes pontja a trippünknek, csak a jó időért kellett szorítani. Indulásunk
előtt pár nappal derült ki, hogy kinyit a Defragger hütte, így világossá vált,
hogy erről az oldalról fogjuk támadni a hegyet. Erdős volt köztünk az egyetlen
"írástudó", így teljes mértékben rá és tanácsaira hagyatkoztunk, a megalvást,
trekket, felszerelést, tempót és a „mokkolási határhajlandóságot” illetően
is.
![]() |
hegyizeller |
Hinterbichl-ben hagytuk az autót
és 1500méterről egy startrakéta után megindítottuk a trippet. Az első 100m után
elkezdett emelkedni a terep, ami nem volt túl bizalomgerjesztő, ha a táskám
súlyát és a hegy 3666m magasságát próbálom összehozni azzal hogy még csak 1500körül
vagyunk. Azt hiszem elég "zoknis" vagyok a hegyre menet tekintetében,
szerintem se a jó táplálékot nem sikerült megválasztani, se a magammal hozott
cuccok mennyiségét, egy szó mint száz kicsit túlkészültem a
dolgot. Csapatunk több tagját az
első hüttében kapható sör gondolata éltette, amit a Johannes hütte zárt ajtajai
morzsoltak széjjel. Így maradt a bizalom a rakéták és vádlink erejében. A táj
valami eszméletlen szépségesen alakul át, a zöld növényzet egyre alacsonyabb
lesz, végül a füvek is eltűnnek és pár hegyi virágot és mohát leszámítva nem
marad semmi csak a töredezett gránit lapok, melyeket idővel a növekvő hófoltok
tarkítanak. Teljes kálváriánkat nem részletezném, már ment le a nap amikor
elértük a Defragger Hüttet, fájó
combok kíséretében ölelgettük a jól megérdemelt Zipfer söröket. Mindegy az ára,
nem is nézed. Megdolgoztál érte és ami megjár az megjár.
A hütte egyetlen lakója egy már ezerszer csúcsot látott vén hegyimedve volt, aki nekem először inkább egy a hét törpe közüli „a morgós” figurára emlékeztetett. Mint biztossá vált, ez volt az első nyitott napja a Hüttének a hegyen, így az öreg hangos hahotázásba kezdett amikor arra tereltem a szót Pommes-t szeretnénk vacsorázni. (Ekkor az Erdős által emlegetett káposztás leves reménye is szertefoszlott) Végül egy kis németül győzködés után az egy virsli helyett kaptunk kettőt, és a szelet kenyér mellé került egy csöpp mustár és ketchup is a tányérra. A két Wurstért alkudozás után már kezdtem tényleg rosszul érezni magam, hogy pommest mertünk kérni.
A hütte egyetlen lakója egy már ezerszer csúcsot látott vén hegyimedve volt, aki nekem először inkább egy a hét törpe közüli „a morgós” figurára emlékeztetett. Mint biztossá vált, ez volt az első nyitott napja a Hüttének a hegyen, így az öreg hangos hahotázásba kezdett amikor arra tereltem a szót Pommes-t szeretnénk vacsorázni. (Ekkor az Erdős által emlegetett káposztás leves reménye is szertefoszlott) Végül egy kis németül győzködés után az egy virsli helyett kaptunk kettőt, és a szelet kenyér mellé került egy csöpp mustár és ketchup is a tányérra. A két Wurstért alkudozás után már kezdtem tényleg rosszul érezni magam, hogy pommest mertünk kérni.
Mint a honlapon okosodtam utólag, a Defragger szobáit valóban nem fűtik,
viszont motivált pokróc mennyiség áll a vendégek részére, a hegyen pedig amúgy
se reméljünk 3000m magasan 20fokosra felfűtött szobát. Azért egy hősugárzó guberálása
után sokat javítottunk a helyzeten. Nem tudom kedvességből, este megrottyant
állapotunkból vagy szadizmusból, de az Öreg valóban nem bízott a reggeli felkelésünkben
amit este közösen elterveztünk, és fél 6 magasságában Aufstehen!-t kiabálva
jött felébreszteni minket!
A kávé végére is alig értem a
szelet lekváros kenyér reggelije mellett amikor sürgetve küldött minket el a
Hütteből. Többször értésünkre adta addig kell menni amíg fagyott a hó,
mert minél később indulunk annál olvadtabb, besüppedősebb és nehezebb
lesz.
Arra a döntésre jutottunk este, hogy a hegy másik oldalán ereszkedünk majd le a Neue Prager Hütte felé, így minden cuccunkat magunkkal vittük most is. Azt hiszem ezt hívják alpesi stílusnak.
Írástudó, hegyeket látott Erdős barátunk tartott egy gyorstalpalót a gleccserbeszakadás esetén szükséges teendőkről, illetve a kicsúszás megfékezéséről, összekötöttük magunkat a gleccserkötelekkel, felkerültek a hágóvasak is és jöhet a csúcs.
Arra a döntésre jutottunk este, hogy a hegy másik oldalán ereszkedünk majd le a Neue Prager Hütte felé, így minden cuccunkat magunkkal vittük most is. Azt hiszem ezt hívják alpesi stílusnak.
Írástudó, hegyeket látott Erdős barátunk tartott egy gyorstalpalót a gleccserbeszakadás esetén szükséges teendőkről, illetve a kicsúszás megfékezéséről, összekötöttük magunkat a gleccserkötelekkel, felkerültek a hágóvasak is és jöhet a csúcs.
![]() |
"pisálás a csendbe" |
Pár száz méterenként beiktattunk pihenőket, szerencsére
senkit sem viselt meg igazán hogy a mély sóhajtásra sem úgy telik meg levegővel
a tüdő ahogy megszoktuk. A tempós menetelésnek hála 10 óra környékén el is
értük a csúcsot, a környékén másik oldalról feljövő embertömeg kicsit
lakosságivá tette a csúcs-feelinget de mint később megtudtuk itt nyáron van
hogy 400 ember jut fel egy átlagos szombati nap a hegytetőre, úgyhogy inkább
csöndbe maradok.
![]() |
3666m |
A Venedigerplaton 3407m környékén tartottunk egy kis
chillezést, a nap itt annyira erősen sütött, hogy félmezkóban lehetett
heverészni a havon. Ezután egy igen csalóka szakasz következett, ugyanis a
Hüttét már távolról lehetett látni és úgy tűnt mint ami csak egy köpésre van.
Mégis a kb. fél óránként tartott pihik során konstatáltuk, hogy az a házikó
kurva lassan közeledik, mialatt a lefelé menet szépen eszi meg a combunkat.
Délután 2-3 lehetett így a hó is már olvadt volt, néha egyikünk másikunk
combközépig eltűnt az összetömörödő lazább hórétegben. Itt láttuk talán a
legrejtelmesebb gleccsert is, aminek feneke a sötétbe burkolózott - kicsit
izgalmasabbá téve a gleccserjárást. Valamikor a délután folyamán értük el a
Hüttet, ahol egy fürdés után csapatunk az ágynak esett. Az ébredés után nem sokkal
jött is az ünnepi vacsora. Előző napi a hegy túloldalán szerzett
tapasztalataink alapján nem számítottam sok jóra a kajálásokat illetően, erre
valami tökmagos sütőtökkrémleves, oldalas krumplipüré, rizs, salival,
desszertnek pedig tejszínhabos csokipuding fogadott, amit biztos ami biztos egy
Frittatensuppeval és Apfelstrudellel folytottunk le. Bár a többiek valami esti
légszomjról meséltek, én az igazak álmát aludtam reggelig. 5:30-kor keltünk,
reggeli svédasztalos feeling.
2800mről 1500-ra kellett ekkor lesétálnunk
a sziklás hegyoldalon a gleccser mentén. A táj megváltozása valami eszméletlen
gyönyörű végig, én mindig azt éreztem hogy bármilyen fáradt a tested a téged
körülvevő környezet szépségéből nagyon sok energiát lehet nyerni. A völgybe
leérve is kihasználtuk a sörözési lehetőségeket, majd Felbertauernből
áttaxiztunk hegyi taxival a kocsink parkolójába, ahol már a mikuláscsomag a szélvédőn
fogadott. Erdőst kitettük Lienznél, aki innen az Ujjerős mászó-szörf táborba
ment le chillelni Arco-ba, ahonnan a visszaérkezése másnapján ment doktorálni.
Ez az ember tud élni. Tapasztalataim a hegyről: fontos a jó cipő, illetve
a túrabot fontosabb eszköz mint hinnéd... :) Mindig érdemes korán kelni a
hegyen, lefelé pedig már a szar is gurul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése